Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

1982. december 7. 1. nap Nem is a téma, én egy bantu négerről is megérzem, hogy jót ír, igazat ír, vagy nem. Mert az irodalomnak van annyi ereje... Én azt hiszem, ez az, amiben én tudok segíteni, aki rosszat ír, vagy téved, itt van előtte a pálya, tessék! És ez Rátok is vonatkozik! Bocsáss meg, Bandikám! VÉSZI ENDRE: És nem felejtettem el, amit mondani akarok! Szóval, van még egy része ennek a dolognak... Könczöl Csaba kérdésére válaszolok, mert még nem válaszoltam Neked. A fiatalok tényleg mindig számon kérik az emberen a múltját, az ifjúságát, a tévedéseit. Ez joguk... KARINTHY FERENC: Egész életeket kell... Nem joguk, ez a köteles­ségük! VÉSZI ENDRE: Természetes jog ez, a kérdezés joga, vagyis a jóhisze­mű kérdezés joga, ez természetes is. Most azért én nem fogom elmondani a családtörténetemet... Költőként kezdtem, 18 éves koromban írtam az első verseskötetem, és ma is költő is vagyok. Hosszú évtizedeket ível át, amit köl­tészetként csinálok. Én is írtam olyan verseket azokban az években, négy-öt évről van szó, amelyeket én ma nem vállalok. Nem sokat. Nem, mert el aka­rom titkolni, hanem egyszerűen gondolkodásban, minőségben, emberség­ben nem ismerek magamra bennük. A kornak egy külső nyomására ismerek bennük. Lettem volna bár olyan kemény, sziklaszilárd ember, mint Kassák Lajos! - mondom magamnak. Most van a dolognak egy másik része, de ez csekély része az úgynevezett életművemnek, idézőjelben mondom. Vannak emberek, akik átlépik ezt a korszakukat, elegánsan... KARINTHY FERENC: Átfestik! VÉSZI ENDRE: Várjál csak! ... Átlépik, elegánsan mosolyogva, nem­csak kihagyják, de átlépik, és belépnek a divatba, hogy úgy mondjam: az ő részükről a divatba lépnek bele. Na, de az olyan ember, amilyen például én vagyok, vagy egy sor írótársam, nemzedéktársam - ez nem olyan sima do­log... Mert aki elolvassa a verseimet - mondjuk, 1953-tól kezdve az már nézheti. Pedig - Istenem! - mikor volt az az 1953?! (BESZÓLÁSOK): Harminc éve! VÉSZI ENDRE: Szóval az nyomon követheti a mély katarzist. Ha ka­tarzis nélkül marad ki az a húsz vers, akkor ez hamisítás. Hogyha az em­ber átéli a maga tévhitét, és nem vezeklésszerűen, nem vallásos vezekléssel, de mély emberi bűntudattal szülte a szívében, fölnagyítva azt a bűntudatot, megírja versben is, prózában is, mint ahogy én is megcsináltam a magamét, akkor - úgy érzem - itt nem történt szépítés, retusálás, mert azért ez egy nyi­tott élet, bele lehet tekinteni. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom