Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1953-’56-os évek rendkívül tartalmas és nagyon sok tekintetben progresszív éveinek a megismerése érdekében, sok tanulsággal szolgálhat. És talán akkor talán a fiatalok nem fogják vén tatusoknak tekinteni azokat, akik megőszültek... KARINTHY FERENC: De hát miért ne tekintsék? [beszólások.] Lezsák, szólhatok még, vagy vannak még előttem jelentkezők?... Na jó, csak... LEZSÁK SÁNDOR: Karinthy Ferenc végig kommentálta, részben... KARINTHY FERENC: Nem kommentáltam. Gyerekek, itt nagyon sok felszólalás hangzott el a számomra ismert időkről, amiket megéltem, átéltem. Tudom mindenkinek a személyes problémáját. Énnekem nem kell erre fölkészülni, mert egész életemben arra készültem föl, hogy tudom, hogy mi történt. Az volna itten most érdekes, hogy itt mindenki elmondja a maga életét, maga mentségét, maga vádbeszédét vagy önkritikáját. Hát jó, Te nem, nem... VÉSZI ENDRE: Nem mindenki... KARINTHY FERENC: De engem az érdekelne, fiatal barátaim, hogy Ti hogyan látjátok ezt az időt? Mert eddig erről egyáltalában nem volt szó. Mi itt, öregek, mindenki elmondta a maga életét, nagyon érdekes csakugyan Tamási, nagyon érdekes, megrázó, Kuczka... De Ti hogyan látjátok ezt az időt? Ez például engem érdekel. Na, szóljatok! [hangzavar.] KÖNCZÖL CSABA: Én rögtön az előbbire utalnék, ide szeretnék visz- szatérni, nem véletlenül említettem, mármint a bizonyos összművek-kiadást, a gyűjteményes kötetek kiadását. Mert akárhogy is gondolja az idősebb írókban kialakult, írók közti hallgatólagos közmegegyezés, konszenzus, vagy nem tudom, micsoda... (BESZÓLÁS): Vagy a kiadók konszenzusa talán! KÖNCZÖL CSABA: A fiatalabbakban, az olvasókban kialakult, vagy a kiadók konszenzusa, ez az, ami például, azt hiszem, hogy többünknek érdekes lehet. Valamiféle közös sumákot érzünk. Egy olyanfajta közös sumákot, hogy itt mindenkinek bőven elég rejtegetnivalója van, ezért holmi kölcsönösségi alapon, mondjuk így: középgenerációs te-elfelejted-nekem-ezt, cserébe én-elfelejtem-neked-azt alapon lefedi múltjának igen tekintélyes részeit. És nagyjából abban a helyzetben vannak a fiatalabbak, tehát a nálam fiatalabb JAK-osok, vagy éri is, hogy ilyen irodalmi adomákat tudunk, ilyen történeteket tudunk, tudunk bizonyos konkrétumokról, amelyek vagy elhangzottak, vagy nem, vagy úgy hangzottak el, vagy nem... Tehát Karinthy Ferencnek a telefontörténetei, mondjuk, azóta már irodalomtörténeti legendákká váltak, l.nap 1982. december 7. 71
