Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
Lezsák Sándor: Első előszó
írók az írószövetség történetéről (1945-57) rázza szét és ne szakítsa félbe a múltidéző és értékelő, értelmező találkozást. Nagy önfegyelemre és pedagógiai gyakorlatra volt szükség. Olykor gyógypedagógiai érzékenységre is. A harmadik est előkészülete során óvatos voltam. Még a szűkebb környezetem sem tudta, hogy milyen korabeli dokumentumokat fogok felolvasni. Attól tartottam, hogy vagy a meghívottak maradnak távol (lebeszélik őket), vagy ilyen-olyan okok miatt leállítják a harmadik összejövetelt. A negyedik összejövetelre már nem került sor, hiába készítettem elő, hiába próbálkoztam. Nem is tiltakoztam. Tudtam, hogy a ma már lehetetlennek tűnő történelmi hétköznapokban ennyi volt a lehetséges. Ami elvárható volt, azt megtettük, kordokumentum készült az 1945-56 közötti történésekről, de valójában 1982-ről is. Az írószövetség történetét pedig - tudományos kutatómunka és hiteles források elemzésével - írják meg az arra hivatott történészek. 1983-at kővetően pedig az írószövetségen belül és kívül szervezkedtünk tovább új találkozókat, Bethlen Gábor Alapítványt, Hitelt, Antológiát, Lakiteleket. A történelmi emlékhelynek is joggal minősíthető Bajza utcai székház, az írószövetség története pedig ma is folytatódik. Élő, egyenes adásban. 1956 letisztult élményével, az írástudók felelősségével, az „emelkedő nemzet” történelmi igényével. Lezsák Sándor 6
