Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. szedtem ki egy részletet, és még volna itt egyéb idézetem e korszak értékeléséről, illetve az írószövetség munkájának értékeléséről, de azt hiszem, ezt hagyjuk el. Értelmesebb lesz, ha az ittlévők, a jelenlévők szólalnának meg. Na, most nem tudom, milyen sorrendben? Berecz János kért szót: Esetleg most, vagy Molnár János előtte? Molnár János korábban kért szót, de azt is jelezte, hogy esetleg majd később. A Nagy-budapesti Központi Munkás- tanács17^ címmel jelent meg könyve, és Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban174 címmel. MOLNÁR JÁNOS: Előrehaladt az idő, s ilyenkor már igyekezni kell mindenkinek rövidre fogni a mondókáját. Ha jól értettem, a mai témánk az írószövetség története 1956. október 23-a és 1957. január közepe között. Le- zsák elvtárs egy érdekes és tanulságos módszert választott ennek a témának a bemutatására. Az írószövetség december 28-i taggyűlésének a beszámolóját ismertette. Hát ez is egy megoldás, O nyitva hagyta azt a kérdést, hogy elfogadjuk-e most, 1983-ban Erdei Sándor 1956. december 28-i álláspontját a kérdésről, hogy mi volt az írószövetség szerepe. Hosszú bevezető nélkül, elvtársak, én azt szeretném mondani, hogy szerintem ma nem lehet elfogadni azt az értékelést, amit Erdei Sándor 1956. december 28-án adott, és arra szeretnék szorítkozni, hogy ezt bizonyítsam. Két ok miatt nem lehet elfogadni szerintem mértékadó álláspontnak. Egyrészt, mert hibásan értékeli azt, és én csak az október 23-a és november 4-e közötti időszakra térnék ki a rövidség kedvéért, továbbá azért is, mert ebben a részben, illetve e részt tárgyaló fejtegetésekben van inkább az O elvi álláspontja. Tehát egyrészt azért, mert az akkori történéseket szerintem hibásan értékeli, tévesen, másrészt pedig azért, mert úgy gondolom, hogy hibásan értékeli az írószövetség szerepét is. Hát az első kérdésről. Én most nem említenék olyan apró dolgokat, hogy meg kéne kérdőjelezni, vagy meg lehet kérdőjelezni Erdei Sándornak azt a kijelentését, miszerint Nagy Imre, akit a diákok fölkértek, hogy menjen a Parlamenthez október 23-án este, ebben a helyzetben már nem sokat tehetett, ahogy Erdei Sándor mondja. A probléma az, hogy az eseménynek nem ez a lényege, hogy Nagy Imre ebben a helyzetben már nem sokat tehetett. Az események történeti és politikai lényege abban áll, hogy kitűnt: az a közeg, közönség, diákok és mások, akik hallgatták ott egy pár percig Nagy Imrét, a Parlament előtt, 173 Akadémiai, 1969. 4 Alcím: A polgári magyarázatok bírálata. Akadémiai, 1967. 239
