Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) vele már elégedetlenek. És tulajdonképpen az a reakció, amit az ő megszólítása kiváltott, mint ez, gondolom, közismert Önök előtt is - hogy tudniillik: „Kedves Elvtársak!” -, ennek a reakciója volt, hogy visszautasították a megszólítást, és jelezte, hogy ott már két politikai álláspont ütközött már Nagy Imrével is. De hagyjuk ezeket az egyéb, még sorolható, apró dolgokat... Két fontos tényre szeretném fölhívni az Önök figyelmét. Erdei Sándor ebben a beszámolóban, helyesen egyébként, szól arról, hogy az országban két ellen- forradalmi törekvés jelentkezett: az egyik a szélsőjobboldali, a másik pedig - ahogy mondja - a rákosista. Ezek felszámolására - tehát most maradjunk a jobboldali, ellenforradalmi, reakciós törekvések felszámolására - szolgált volna, azt hiszem, jól idézem a kifejezését: a Nemzetőrség. Úgy gondolom, elvtársak, hogy ez nem komolyan vehető megállapítás. Hát először is: mi az, hogy erre szolgált, mármint az ellenforradalmi törekvés felszámolására szolgált volna a Nemzetőrség? De ettől tekintsünk el, hogy ez félreérthető, hanem kérdezzük azt meg, vizsgáljuk meg, hogy hol volt a Nemzetőrség? Én azt gondolom, hogy erre az egyetlen helyes válasz úgy fogalmazható meg, hogy sehol! A Nemzetőrség 1956. október 30-a után nem volt számottevő erő. Volt kísérlet, és abban - nem tudom, Fekete elvtársék ezt mennyire ismerik -, úgy tudom, hogy az írószövetségnek is volt kezdeményező szerepe. 28-a után, de főképp a Magyar Értelmiségi Forradalmi Bizottságnak, hogy életre keltsék a Nemzetőrségnek nevezett szervezetet. Ez azonban sikertelen volt. Október 31-én a főváros valamennyi fegyveres testületének a képviselői, tehát a különböző fegyveres csoportok képviselői is találkoztak... [vége A KAZETTÁNAK] [folytatás] A Nemzetőrség mint politikai tényező, amilyennek Erdei beszámolója sorolja, szerintem nem létezett. A másik dolog, és ez még talán fontosabb: Erdei Sándornak az álláspontja igen érdekes produkció. Ő ugye fölteszi - most ezen se vitatkozzunk -, hogy 28-a után az embereket, a népet, a nemzetet az foglalkoztatta, hogy hogyan építsék föl a demokratikus átalakulás szervezeti kereteit, formáit. És Ó úgy véli, hogy ezeknek a kialakulása megkezdődött, különösképpen megkezdődött a Munkástanácsok létrejöttével. Nem folytatnám, nem elemezném hosszan ezt a kérdést, elvtársak, részben, mert már írtam is róla, inkább az újabb néhány fejleményre irányítanám a figyelmüket. Azt gondolom, hogy a Munkástanácsok Magyarországon 1956. november 4-e előtt nem játszottak számottevő politikai szerepet. Eltekintve attól, hogy átalakulásuknak, összetételüknek a megváltozása, vezető
