Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. nevét, aznap autóval beállított hozzám, beteglátogatóba, és ő is hallván a híreket - a központi vezetőség tagja volt - beültetett a kocsijába, és elvitt a Bem térre, úgyhogy én is szemtanúja voltam a Bem téri eseményeknek, sőt, még az Országház előtti eseményeknek is. Na, most én nem akarom elmondani azoknak a napoknak a történetét, különben is Karinthynak megígértem, hogy nagyon rövid leszek. KARINTHY FERENC: Én sem leszek hosszú... MOLNÁR ZOLTÁN: Mondjuk, arra szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy ugye mindnyájan tanulták: a történelemben mindenki részt vett, mindenki mást akart, de ami ténylegesen történik, az senkinek az akaratát nem fejezi ki. Nem az történt október 23-án és a következő napokban, mint amit ebben az országban a párt is akart. Na, annyit hadd mondjak, mert szent meggyőződésem: nagyon sokan akartak nagyon sok mindent. Fekete Gyula már célzott arra, hogy sokat beszélgettünk azon a nyáron, sok minden történt előzőleg is, és mi is készültünk valamire, mi is elképzeltük valahogyan az eseményeket - szóval totóztunk! -,és most Gyulát is hadd emlékeztessem: nagyon konkrét elképzelésünk volt. Hát talán akkor még a közös, pártszerű gondolkodásunkból fakadt ez. FEKETE GYULA: Lapot is akartunk! MOLNÁR ZOLTÁN: Abban bíztunk, hogy márciusban - nem tudom, honnan vettük a márciust! -, márciusban lesz a következő pártkongresszus. Ez a párkongresszus új központi vezetőséget, egyáltalán, új vezetést választ, és reméltük, ez a vezetés olyan lesz, amelyik majd jól csinálja a dolgokat... Elég sokan osztották ezt a nézetet. Hát legalábbis, akik a mozgalomból jöttek, nagyon sokan, és semmiképpen sem akartuk - én például biztosan nem akartam! -, hogy azok az indulatok, amelyekkel én 1950 óta ismerkedtem az Épületelem-gyárban, azok az indulatok kirobbanjanak. Mert annyit már sejtettem a történelemből, hogy ezek eléggé nehezen rendezhető és fegyelmezhető indulatok, és ki tudja, mi lesz belőle... Megmondom őszintén, meglepett, hogy csak az lett, meglepett azoknak a napoknak a fegyelme... Nem akarom elmesélni a körülményeket, a kirakatokba kiírták: „Aki lop, az ellenforradalmár!” Ilyen szövegek voltak! Azok bűntelen napok voltak, legalábbis a legelső napok! Legalábbis... Én nem hiszem, hogy eljött az idő, hogy szépen megegyezünk: mi hogy történt... Mondtam, hogy a múlt alkalommal nem voltam itt, de a legelső alkalommal itt voltam, és meghallgattam néhány hozzászólást. Mint az Erdős Lászlóét, és hát akkor majdnem felugrottam! Tudniillik az volt a számomra megdöbbentő, hogy ilyen emberek, mint ő, __ 209
