Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) titkársága és az írószövetség elnöksége, ugye, mind a kettő demokratikusan választott testület volt, de ezt a két névsort a Politikai Bizottság előzetesen jóváhagyta. A Politikai Bizottság határozata alapján választották meg az ellenforradalmi vezetőséget az írószövetségben. Velem együtt. (BESZÓLÁS): Hogy? És demokratikus volt? MOLNÁR ZOLTÁN: Azt mondom, ettől demokratikus volt, efelől még demokratikus volt, hogy a listát végrehajtja. Mert az előbb azt kérdezte tőlem Kuczka: „Hogy választottak meg?” Úgy, hogy Te is rám szavaztál! Hogy milyen meggyőződéssel szavaztál rám, nem tudom, de mindenesetre a szavazatot leadtad. Volt szavazás, és titkos szavazás volt. Na, még azt is meg kell mondanom, hogy én egyáltalán nem akartam titkár lenni az írószövetségben. Én semmi nem akartam lenni! Az 1950-től ’56-ig eltelt évek számomra legalábbis elegendőek voltak arra, hogy irtózzam mindenféle funkciónak a vállalásától. És meg kell mondanom, hogy az írószövetség - már említett - akkori párttitkára, Máté György elvtárs nagyon nyomatékos érvekkel késztetett arra, hogy vállaljam el a jelölést. És - hogy is mondjam? - végeredményben saját belegyezésemmel történt mégis. Tagja voltam egy számomra ismeretlen testület ismeretlen vezetőségének is, kaptam ott egy ismeretlen funkciót: vidéki titkár. Nem olyan sokáig csináltam, én komolyan vettem, pártfunkcionárius emlékeim alapján gyorsan keresztül-ka- sul beszaladtam az országot, és mindenütt akartam valamit csinálni. Már az első útjaim egyikén bukfenceztem a kocsival, úgy kapartak ki alóla, agyrázkódást kaptam. Október 13-án - ez azért fontos, mert ha október 13-án agyrázkódást kaptam, akkor - legalábbis az orvosok azt mondták - hat hétig feküdni kell. Október 23-án még csak tíz napja volt agyrázkódásom, szóval nagy aktivitással nem vehettem részt október 23-nak az előkészítésében. [nevetgélés.] Hogy valami történik, azt onnan tudtam meg, hogy előzőleg engem meghívtak a pártfőiskolára előadást tartani. Ez egy olyan meghívás volt, ami nagyon érzékenyen érintett, meghatódtam, és eszem ágában sem volt a meghívást elutasítani! Ez az előadás október 23-án lett volna. Október 23-án reggel, délelőtt 10-11 óra tájban felhívnak telefonon a pártfőiskoláról, és mondják, hogy ne haragudjak, de az előadás elmarad, mert a pártfőiskola egységesen kivonul a tüntetésre. Tüntetésre? Milyen tüntetésre? Mondták, hogy lesz egy tüntetés a Bem-szobornál - volt valami huzavona, hogy engedélyezzék vagy ne, de engedélyezték, és a pártfőiskola vörös- és nemzetiszínű zászlókkal, egységesen ki fog vonulni. Jöjjek én is oda, mondták. Hát, mit mondjak, én is odamentem. Egy elvtárs, nem akarom mondani a
