Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. konkrétan még hatnak a mi napjainkra ma is. És ha ezeket a kérdéseket nem ismerjük eléggé, akkor nincs is remény arra, hogy megismerhetjük 1956-nak a történetét, vagy ezeknek az elmúlt éveknek a történetét. Nahát, ez ilyen tanító bácsis prédikáció, ugye, hogy értsék belőle, amit mondani akarok - ezt azért bevezetőben még el akartam mondani. Most hát engem úgy licitáltak ide, mint aki akkor egyike voltam annak a titkárságnak, és hát úgy érzem, kötelességem, hogy amit láttam, abból valamit elmondjak. Tudniillik talán az is hozzásegít valamit, hogy értsük az akkori dolgokat. Megértsük, hogy hogyan történtek a dolgok, és mik történtek. De én nem akartam ilyen behatóan és őszintén, mégis úgy látom, hogy erre van szükség. Szóval megmondom az elején, hogy 1940-től 1950-ig voltam pártmunkás, ’45-től ’50-ig pártfunkcionárius. 1950-ben kizártak a pártból, és elmentem üzembe, dolgozni. Hogy mondjam? Vasbeton-elemeket gyártottam, és a „láncos kutya” elleni védővonalra bunkerajtókat csináltam, ami nagyon hasznos volt, mert végül is jöhetett volna a „láncos kutya” támadása, és milyen jó, hogy készen vannak azok a bunkerajtók! No, most ezt azért fontos elmondanom, mert én 1950-ben mentem át egy olyan élményen, hogy az előző években azt tudtam, azt gondoltam, amit a Központi Vezetőség elhatározott, vagy utasításként megkaptam. És amikor 1950-ben bekerültem az üzembe, akkor egészen más világgal találkoztam! Egészen más világgal, tudniillik közvetlen közelről azok az emberek, akik akkor munkatársaimmá váltak, másképpen beszéltek velem, mint amikor funkcionáriusokkal érintkeztek. Legnagyobb élményem az volt, hogy minden másképpen van. Hát az emberek nem olyanok, mint amilyeneknek mi szeretnénk őket! Az emberek tele vannak dühvei, elkeseredéssel, szóval ezzel az élménnyel - amire sokan csak ’56-ban jöttek rá, vagy 56-ban élték meg -, én ezzel már 1950-ben megismerkedtem. Végtelen nagy elkeseredéssel és nyomorúsággal találkoztam, és azokban az években - csatlakozván a saját életem fordulataihoz - elég hatásos volt. Na most, 1956-ban, amikor Rákosit leváltották, akkor engem behívtak a pártközpontba és visszaadták a párttagsági könyvemet. Ez augusztusban volt. Szeptemberben volt az írószövetségnek az a nevezetes közgyűlése, ami sokak szerint ellenforradalmi jellegű közgyűlés volt, már az írószövetség mintegy felkészült az ellenforradalom vezetésére. Én abban az időben kezdtem írni, ott, az Épületelem-gyárban, és tulajdonképpen az első harmatos dolgaim jelentek meg, és - hogy is mondjam? - számomra elég meglepetés volt, hogy engem titkárnak akarnak megválasztani az újjászülető írószövetségben. Na, most hadd mondjak itt valamit, amire Fekete Gyula már célzott: az írószövetség
