Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. aztán kiegészítették az elnökséget, szóval lett egy kompromisszum-féle, de végül is a közgyűlés azt a célját nem érte el. Akkor ugyanaz nap történt - azért egyformán kellene emlékezni erre, tudniillik-jöttek be hozzánk, de ezek szerint előtte való napon, csütörtökön, elsején ugye - csütörtökön egyetemisták jöttek be egy javaslattal, hogy sokan elestek, meghaltak, család úgy maradt, lehet, hogy enni sincs mit nekik, és hát indítsunk, kezdeményezzünk gyűjtést. Az írószövetségnek tényleg megvolt - hát nem is tudom, most mit mondjak - a hitele. Ahogy az előbb mondtam, igenis tudtuk befolyásolni, amennyire lehetett jó irányba, akár a fegyvereseket is, eljöttek ide, ha meghívtuk őket a kormánnyal tárgyalni. Megpróbáltuk összehozni a szembenálló feleket egymással. Volt egy fajta hitelféléje, és most nem akarom más valakinek a történetét elmondani, mert az éppen itt van... De igenis, volt olyan, hogy valakit el akartak vinni a fegyveresek, és odament egy író, aki azt mondta: „író vagyok - megmutatta a papírjait-, engedjék el!” És elengedték, volt ilyen. Hát indítsuk mi azt a bizonyos gyűjtési akciót. Csináltunk öt nagy plakátot, amelyikre emlékezetem szerint az volt fölírva, hogy: „Adakozzatok az elesettek hozzátartozóinak!” Egy igazi száz pengős volt ráragasztva a plakátra. fKÖZBESZÓLÁS): Forint! FEKETE GYULA: Tessék? Igen, forint. No, már összezavarom én is a történelmet! Tehát egy száz forintos volt ráragasztva, és kértünk a katonaságtól öt lőszeres ládát. Hát itten kevés hadviselt katona lehet... Nagy, négyszögű, magas láda a katonaságtól, és öt helyre, öt forgalmas helyre, mégpedig a Nyugati elé, a Keleti elé, az Astoria Szálló, a Déli elé... (BESZÓLÁS): A Kálvin téren is volt. FEKETE GYULA: A Kálvin téren volt? Nem a Nemzetinél? Az Astoriánál.. . Ezekre a helyekre kivittük reggel a ládákat és mindegyiknél ott volt a plakát. Már akkor délelőtt telefonáltak, hogy gyerünk, mert nem fér a pénz, a láda már akkor tele volt dobálva pénzzel. Akik arra jártak, teledobálták. Volt ott mindenféle, még aprópénz is volt, százasok is voltak, ötvenesek, tízesek, húszasok. Emlékszem már rá, hogy jött egy másik telefon, hogy kellenek ide fegyveresek! Hát hová? Ott állt két fegyveres a láda mellett. Kimentünk és elküldtük a fegyvereseket. Ide nem kell fegyveres! Abban a pillanatban agyonverték volna, ha valaki belenyúl a ládába! Ez kétségtelen. Utána éjszakákon át számoltuk a pénzt, és nem emlékszem, végül is mennyi volt. Kétszázezren túl volt, amit összedobáltak, és elkezdtünk rögtön, ötszáz forintokat osztottunk, mindenkinek. Éppúgy az elesett ávósok hozzátartozóinak, 193
