Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) éjfél után leküldtük őt az éjjel-nappali közértbe - ami végig dolgozott, az éjjel-nappali közért, valóban -, hogy hozzon valamit enni. És hozott mindenkinek egy kiflit vagy zsemlét talán, és elmondta, hogy közben lövöldöznek a Népszabadság székházánál, és jönnek azok is, megéheztek azok is, akik lövöldöztek, jönnek a géppisztollyal vagy puskával a karjukon, beállnak a sorba zsömléért, aztán megeszik a zsömlét, és mennek vissza lövöldözni. [közben nevetgélés.] Na, szóval azt szeretném, ha megértenétek, hogy egy olyanfajta párttag, mint én, mit csinálhatott ebben a történelmi helyzetben. Kettő dolgot csinálhatott. Valahol elbújik, lapul, mert, mit tudom én, vagy a füle mögött van sok, s esetleg őt is elővehetik. Bár meg kell mondjam, valóban az ellenforradalom is jelen volt, tehát az ellenforradalmi indulatok, dühök és egyebek is jelen voltak, és lehetséges, hogy nem is kellet ahhoz valami sok a fül mögé, hogy esetleg valakit elővegyenek... De mit tehet mást, ami kockázatosabb? Azt, hogy megpróbálja az eseményeket úgy befolyásolni, ahogyan ő a legjobbnak látja. Én nagyon emlékszem, hogy amikor a Mindszenty beszéde elhangzott a rádióban - arra nem emlékszem, hogy én hívtam-e föl Sipos Gyulát, vagy ő hívott-e engem -, az volt az első szavam: na, Gyula, kezdhetjük elölről ’45-öt! Tudniillik mi 1945-ben sok mindent elkezdtünk, de egy pillanatig sem volt - emlékezetem szerint - olyanfajta szorongás bennünk, hogy mi nem kerekedünk felül, akár ha ’45-öt kellene elölről kezdenünk is. Szóval roppant módon éreztük az erőnket, hogy sokan vagyunk, és hogy ebben a dologban a XX. kongresszusnak a határozatait, meg egy demokratikusabb fejlődést kell megteremteni, és ebben nagyon sokan velünk lesznek. Ebben a helyzetben tehát egyszerűen én a becsület legelemibb dolgának tartottam - most mindenféle pártfegyelemtől és kötelezettségtől is függetlenül, hiszen a párt szétesett -, hogy nem elbújni, hanem éppenséggel mindenütt jelen kell lenni. Jelen lenni! Erre bíztattam mindenkit: befolyásolni az eseményeket, mert aki most kiáll, az áruló. Lehet, hogy utána nagyon jó pontokat adtak neki, de ma is az a véleményem, hogy áruló. Mert ebben a helyzetben csak ez volt a legbecsületesebb dolog: megtenni mindent azért, hogy ezek a történelmi fejlemények jó irányba fejlődjenek, jó irányba menjenek tovább. Itt én aztán beestem - mint Pilátus a Krédóba - ebbe az írószövetségbe, tudniillik azt történt, hogy Erdei Sándor, az első titkár lebetegedett. Gyomorgondjai voltak neki már azelőtt is - mindig tejet kért, tejet iszogatott itten, szóval a gyomorbaj elővette -, és itt találtam magam, úgy jött ki a lépés, hogy a prózai szakosztály titkára helyettesítette az első titkárt. És itt találtam magam egy nagyon forgalmas központban, itt
