Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. volt - azt hiszem - az országban a legnagyobb forgalom. Egymás után jöttek a küldöttségek. Jöttek ilyen-olyan, amolyan feladattal, kéréssel és így tovább. És ezen túl, ami leginkább jellemezheti azt a furcsa állapotot, amibe akkor az írószövetség került, a lényeg: hogy az írószövetséggel minden létező szélsőség és nem szélsőség is kommunikált - mondhatnám mai szóval. Vagyis most konkrét dolgokat mondok: például nem akarták letenni a fegyveresek a fegyvert. Jó, a kormány már nem tudni hányadszor hívja fel őket, hogy tegyék le a fegyvert, amnesztia lesz - nem teszik le. Igen ám, de nem tud a kormány hozzájuk férni, tehát üzent nekünk, hogy hozzuk őket össze a fegyveresek képviselőivel. Mi üzentünk a fegyvereseknek, hogy jöjjenek ide, a kormány képviselőivel... Először Nagy Imre Jánosi Ferencet küldte ide tárgyalni a fegyveresekkel. Vagy jöttek az AVO-tól, hogy Münnich Ferenccel szeretnének valahogy értekezni. Felhívtam hát Münnich Ferencet, összekapcsoltam őt az AVO-val, hogy beszéljék meg, és meg is beszélték. Jöttek az AVO-tól, hogy most ők hova bújjanak? Erre is emlékszem! Hogy itt most baj van és baj van! Mondtam nekik, hogy tűnjenek el! A sárga cipőt fessék be! [nevetgélés.] Szóval nem lehetett okosat mondani... Jöttek persze a munkástanácsoktól is, mit tudom én, egymást érték. Elnökségi határozat, telefon a pártközpontból - várjunk csak, Kállai Gyula volt az, ha jól emlékszem, egy nagyon pozitív határozattal, amit most itt is felolvasok. Küldjem el a Rádiónak, hogy olvassák be! Elküldtem a Rádiónak, és ők beolvasták a határozatot. De úgyszólván mindenkivel ilyen kapcsolatunk volt. Ha jött a hír, mert minden hír bejött ide, és minden létező röplap, és minden, amit leszedtek... - Csodálatos gyűjteményem volt! - Például jött a hír, hogy akasztanak valakit a körúton. Hívom a pártközpontot, vagy a kormányt - nem mondom a nevét, mert még él -, és ordítok, mert valahogy úgy látszik, ha Isten hivatalt adott az embernek, akkor hangot is ad hozzá, és káromkodva - azt sem idézem ide...[vége a kazettának] [folytatás] Mit csináltok? Megint itt van, a nagy teherautóról osztogatják boldog-boldogtalannak a fegyvert a körúton, és most megint akasztanak valakit! Azt mondja az illető: „Nem kell pánikba esni, Fekete elvtárs - pontosan emlékszem a szavaira -, most már Maiéter elvtárs szervezi a karhatal- mat.” Ezek, amiket most csak mutatóban mondok el, ez volt reggeltől estig, és hát éjszaka is itt háltunk, többször. Későbbi időben egyszer, amikor már nem volt módom arra, hogy kommunikáljak másokkal, azt terjesztették el rólam, hogy amerikai kocsin száguldoztam a körúton, [nevetés.] Egyetlen — 191
