Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) kisregényére, amiben valóban a valóság és egy írói hajlam, egy írói egyéniség egysége nyilvánult meg. És végül a drámairodalomban is megtaláljuk ugyanezt a folyamatot, a valóság iránti érdeklődést, hadd hivatkozzam Sar- kadi Imrének a Szeptemberé re, Karinthynak az Ezer év című darabjára. Illetve megtaláljuk azt a politikai érdeklődést, amely a korszaknak a politikai ellentmondásait akarta feltárni, például Dérynék a Vendéglátás című vígjátékában, Háy Gyulának a Varró Gáspár igazsága című darabjában, Gáli Józsefnek a Szabadsághegy című drámájában. KARINTHY FERENC: Ilyen darabja nem volt Dérynék, az novella volt! POMOGÁTS BÉLA: De volt belőle egy darab! Benne van a gyűjteményben, Cini. KARINTHY FERENC: Igen? De elő nem adták! POMOGÁTS BÉLA: Elő nem adták, illetve előadták, de máraz 1960-as években, azt hiszem, Pécsett vagy Veszprémben, olyan tizenöt évvel később. Az után írta valamivel, hogy a-Novella - a Novella volt eredetileg, de a Dunántúlban jelent meg, 1956 elején, vagy ’56 tavaszán, és ’56 nyarán írta belőle a darabot, de akkor a bemutatására már nem volt lehetőség. A dráma- irodalomnak a másik nagy újdonsága, a megújulásának másik nagy területe pedig, azt hiszem, a történelmi dráma volt, ahol persze a történelem a korszerű és korabeli konfliktusoknak a megvilágítására szolgált, és itt hadd utaljak, megint csak jelzésszerűen Illyésnek a Dózsájára, vagy Németh Lászlónak a Galileijére. Ezeket, gondolom, valamennyien ismeritek. Befejezésként csak annyit, hogy ezek a művek azóta is a magyar irodalomnak jelentékeny, szinte klasszikus alkotásai közé tartoznak. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a korszaknak az irodalmi képe ma sem született meg igazán. A magyar film, vagy a magyar regény éppen az 1970-es években, az 1980-as évek fordulóján elég sokat foglalkozott az úgynevezett '50-es évekkel, de olyan reprezentatív jellegű, valamilyen nagy formában való összefoglalás azóta sem született meg. Igazán azóta sem áll a rendelkezésünkre, sem a történelemtudományban, sem a szépirodalomban nem állnak a rendelkezésünkre olyan művek, amelyek teljességgel kimerítették volna annak a korszaknak a történetét, társadalmi, kulturális és emberi konfliktusainak az alakulását. Annak ellenére, hogy az érdeklődés folyamatos, és időnként - szinte hullámmozgás-sze- rűen - felélénkül, újra és újra. Ennek ellenére, a korszak képének az igazi megrajzolása vagy történeti feltárása nem történt meg igazán. És ezt jelenti az is, számomra legalábbis, hogy most, amikor Rákosiról és az ő politikai 166
