Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. illetve meg volt bennük az igény, hogy válaszoljanak ezekre a kihívásokra. Másik nagy eredménye volt a kor költészetének Juhász Ferenc és Nagy László mind teljesebben kibontakozó költészete, hogy megint csak művekre utaljak: Juhásznak a Tékozló országa., Nagy Lászlónak a Gyöngyszoknyája ezeknek az éveknek a termését gazdagította. És nagy eredménye volt a költészetnek az, hogy 1953 után egy új költői nemzedék lépett színre, illetve azok a költők, akik már korábban elérkeztek voltaképpen az irodalmi életnek a kapujához, és akiknek a megjelenését 1949 után az irodalompolitika akadályozta meg, azok a költők is ekkor, 1954-55-ben, főleg ’55-ben elkezdhették kiadni az első köteteiket. Fodor Andrásra139, Vácira140, Csoórira141, Szécsi- re142, Kalász Mártonra143, és másokra gondolok. Tulajdonképpen a költészetnek két olyan nagy poétikai újdonsága volt, és ebben részben a magyar költészet történetének egy forradalma zajlott le, amely azt hiszem, mindenképpen említésre méltó. Az egyik az inkább az idősebb költői nemzedéknek a munkásságában öltött alakot, és itt arra a versciklusra gondolok, amit talán leegyszerűsítve a dolgokat dialektikus versnek vagy vitázó versnek nevezhetnék, egy olyan versciklusra, amely Illyésnek a Kézfogások című kötetében, vagy Szabó Lőrincnek A huszonhatodik évében is kifejezést kapott. Egy olyan verstípusra, amelyben az egymásnak szembefeszülő gondolatok és az egymásnak szembeállított elvek, eszmények és magatartásformák határozták meg a versnek a természetét. Tehát egy olyan fajta belső feszültség, egy olyan drámaiság, egy olyan vitajelleg, amely poétikai következményekkel is járt, illetve poétikai tekintetben is nagyon nagymértékben gazdagította a magyar költészetet. Ez a korábbi magyar költészetből, ilyen fokon legalábbis hiányzott, és ez voltaképpen, azt hiszem, azután az 1960-as évek lírájának, az 1950-60-as évek lírájának az egyik legfontosabb poétikai, verstörténeti fejleménye volt. A másik ilyen poétikai, verstörténeti fejleményként, úgy gondolom, hogy az úgynevezett hosszú verset vagy mitologikus verset lehetne számon tartani, amely Weöres Sándornak az akkori költészetében, Juhász Ferencnél, Nagy Lászlónál és részben másoknál, a Nyugat harmadik 139 Hazafelé. 140 Ereszalja. 141 Felröppen a madár (1954). 142 Március. 14' Hajnali szekerek. 163
