Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) részben 1945 és ’48 között is, azonban az a politikai jellegű centralizáció, amely 1949-től mind erőteljesebbé vált, ezt a folyamatot, ezt az egyébként egészséges folyamatot is leállította, és ezért volt lényeges az, hogy 1953 után megint megindult egy decentralizációs fejlődés. Ennek számos jele és eredménye volt, ezt az időre való tekintettel talán nem mondanám el.... És végül az irodalmi életnek még egy nagy eredménye, hogy fölébredt egy olyan fiatal írónemzedék, írók, akik ma már a magyar irodalomnak jelentékeny egyéniségei közé tartoznak: Csoóri, Tornai József, Szécsi Margit, Váci Mihály, Moldova György, Csurka István, Sánta Ferenc és így tovább. Megint engedjétek el a névsorolvasást. Ezek a körülmények persze csak a keretét jelentették a megújulásnak, és ebbe a keretbe helyezkedett bele a megújulásnak az a folyamata, ami azután a művekben is realizálódhatott. Valóban néhány műnek a címére szeretnék figyelmeztetni. A költészetnek a helyzetét nagyon nagymértékben jelezte, hogy azok a költők, akik már a két világháború között a magyar irodalomnak meghatározó személyiségei voltak, válogatott köteteikkel, vagy új műveikkel visszatértek a költői életbe. Gondolok Szabó Lőrincre, Vas Istvánra, Jankovich Ferencre, Berda Józsefre, általában a Nyugat harmadik nemzedékére, és az „újholdas” költészetre, amely korábban éveken keresztül, költői általában kivétel nélkül, éveken keresztül ki voltak szorítva az irodalmi életből. Megjelentek továbbá olyan kötetek, amelyek a költészetnek az eszközeivel, a költészetnek a nyelvén számoltak be a korszaknak a nagy politikai, közéleti, kulturális ellentmondásairól, feszültségeiről, a politikai helyzetből következő, a politikai helyzetnek a következményeiről. Például gondolok elsősorban Illyésnek a Kézfogások134 című kötetére, amelyben megjelent a Bartók című verse, amely valóban a korszaknak az egyik legfontosabb költői eredménye volt. Vagy olyan kötetekre, mint Benjáminnak az Egyetlen élet című műve, Zelknek Az alkonyi halászata, vagy Kónya Lajosnak'35, Tamási Lajosnak136, Sipos Gyulának137, Képes Gézának138 az akkori verseskötetei. De ezeket a köteteket, azt lehet mondani, hogy elég nagymértékben áthatották az akkori politikai helyzetnek a kihívásai, 134 Megjelent 1956-ban. 135 Emberségek szerint (1956). 136 Munkások (1952). 137 Szóljatok bátran (1954). 138 Vajúdó világ (1954). 162
