Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
Írók az írószövetség történetéről (1945-57) vagy bármiben is közelített volna ehhez. Csak azért, hogy szélsőséges példát is mondjak. Aczél Tamásról és Méray Tiborról a régebbi barátaim tudják, hogy nem voltam velük túlságosan jóban. Az előbb, amikor említettem azt a bizonyos költői szakosztályi ülést, akkor nem mondtam, de most megmondhatom: Méray Tibor volt az a párttitkár, aki megszervezte azon a költői szakosztályi ülésen, hogy engem - hát, nem tudom, milyen szóval mondjam, hogy is mondjam finoman - bíráljanak meg. Nem voltam velük jóban, nem voltam se Aczéllal, se Mérayval jóban. Nem tetszett a tevékenységük, nem tetszett a tevékenységük még akkor sem, amikor ők is - akár karrierizmusból, akár komoly meggondolásból, akár más okok miatt - odaálltak az írószövetség többsége mellé, és részt vettek - akár a memorandum1- ügyében, akár más tevékenységekben - a megmozdulásokban. Az, hogy most tulajdonképpen csak Aczél, meg Méray, akik kint vannak, ők szerepelnek mint ellenforradalmárok, név szerint is a könyvekben, tanulmányokban, ellenforradalmárok listáján. Ezzel szemben, én azt akarom mondani, hogy nem volt - véleményem szerint - sem Méray, sem Aczél ellenforradalmár. Még ők sem! Nem voltak ugyan rokonszenvesek, és hogy mennyire nem voltak rokonszenvesek, arra jó példa, hogy az írószövetség közgyűlésén, amikor vezetőséget, elnökséget választottunk, szóba se jött, hogy akár Méray, akár Aczél bekerüljön a vezetőségbe... (BESZŰRŐDŐ BESZÓLÁSOK): Bekerültek. Aczél Tamás bekerült... Úgy emlékszem... KUCZKA PÉTER: Nem. Aczél benne volt? Én úgy emlékszem, hogy nem! Még valamit elmondok, egy általánosabb dolgot. A mi vitáink-maradjunk ennél a szónál -, a mi vitáink tulajdonképpen szinte mindig abból indultak ki, hogy észrevettük különböző lépésekben, a politikusok, irodalompolitikusok, az irodalmárok lépéseiben az elveknek és a gyakorlatnak az ellentétét. Mindig e körül folytak a vitáink, mindig ezt vettük elő, erről az oldalról támadtunk, mindig az elveknek, a marxizmus-leninizmus elveinek, vagy akár a sztálinizmus elveinek a gyakorlati megvalósítását kértük számon. Na most, én azt gondolom, hogy ez a bizonyos három év, 1953-tól ’56-ig az írószövetség életében, illetve az írószövetség pártszervezetének életében egy folyamat volt - nem tudok jobb szót mondani rá, lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni -, de tulajdonképpen az írószövetség kommunistái, mondjuk: 12:1 1955 októberében az irodalmi élet és a közélet jelentős képviselői által kidolgozott, tiltakozó memorandum a kultúrában tapasztalt adminisztratív visszaélésekkel stb. szemben. 144
