Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. bolsevizálódtak. Szóval kommunistává váltak, vagy még kommunistábbá váltak! Nem tudom, hogyan fejezzem ki magamat! Minden esetre óriási politikai iskola is volt ez a bizonyos három év. Rengeteg mindenfélét kipróbáltunk, és rengeteg mindenfélét tanultunk, és elgondoltunk. Csak azért, nem szerénytelenségből - és mindjárt befejezem -, hogy egy példát elmondjak, és mivel a legjobban a magam példáját, a magam történetét ismerem, ezért a magamét mondom el. 1954-ben, a „túllicitálás”-ról szóló Darvas-cikk megjelenése után az írószövetség elnöksége, amelynek tagja voltam, hát rendkívül nyomasztó körülmények között üldögélt össze, és az égvilágon semmiről nem volt szó. Ekkor én, aki egy csoportnak, egy baráti csoportnak voltam a tagja, Sarkadival, Szeberényivel, Cseressel, Kardos Tiborral együtt voltunk („gömbfejűek”-nek hívtak bennünket), decemberben, 1954 decemberében az írószövetség elnökségi ülésén, mindenki meglepetésére fölvetettem az igényünket, hogy lapot szeretnénk kapni. Folyóiratot, saját folyóiratot. Mindenki megdöbbent. Veres Péter volt az elnök, mosolyogtak rajtunk, rajtam, majd azt mondták: azt határozta az elnökség, hogy a januári elnökségi ülésre dolgozzam ki a pontos javaslatot. Kidolgoztam a pontos javaslatot, az elnökség a javaslatot elfogadta! Természetesen viszont semmiféle lehetősége, valódi lehetősége annak, hogy ez a folyóirat létrejöhessen, nem volt. Úgyhogy egy időre feledésbe merült. 1956 elején, a XX. kongresszus után írtam egy cikket, amelyben ezt is megírtam, és kértem magunknak egy folyóiratot, Életképek címmel. A korabeli hangulatokra jellemző - a cikk lényege tulajdonképpen az volt, hogy folyóiratunk van, mert megvagyunk mi, írók, akik megcsináljuk, a terveink megvannak, szerkesztőbizottság megvan, minden megvan, de nincs papír, nincs pénz és nincs lapengedélyünk, egyébként más minden megvan. Hozzá kell tennem, hogy erre a cikkre levelek százai érkeztek, a szó szoros értelmében, százai, Kanadától Moszkváig, Budapestről, mindenhonnan, fölajánlásokkal, pénzfölajánlásokkal, pénzküldéssel, társadalmi munka-felajánlással, és egyebekkel jöttek a válaszok, tömegesen. Az írószövetség elnöksége később, illetve először a pártszervezet ezt a lapkérést helyesnek tartotta, támogatta, az írószövetség elnöksége - amint már említette Tamási - helyesnek tartotta, támogatta. A lapengedélyt Rákosi bukása után, a lemondatása után megkaptuk. November 1-jére terveztük az első számot. Október 23-án lett volna a lap tördelése... [kitörő nevetés.] De abba a nyomorult szerkesztőségbe... Igen... De abba a nyomorult szerkesztőségbe nem jött be az égvilágon senki, nem tudom, hol voltak! [nevetgélés, hangzavar.] Úgyhogy sajnos - bár hozzá kell tennem: a megjelenés előtt ennek a 145
