Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve mind a kritika, mind a művészetpolitika intézményrendszere elbizonytalanodott, mindenekelőtt a mai irányzatok, értékek kiválasztásában. (2.) Különösen sok zavar keletkezett a tömegek kultúrájának alakításában. Egyik oldalon folytattuk azt a művelődéspolitikai gyakorlatot, amely a hasznos ismereteket és a nagy művészi értékeket terjesztette a legszélesebb körben (ezt támogattuk és nem a selejtet), a másik oldalon azonban a szórakoztatás iránti igény növekedésével, a régi szórakoztató ipar és a mai nyugati fogyasztói kultúra termékei - és nem mindig a legjobbak - előtérbe kerültek. Sokan az elüzletiesedést gazdasági nehézségekkel indokolták. Igaz, hogy a kultúrában, főleg a közművelődésre és a művészetekre fordított állami dotáció reálértéke 1982 óta nem emelkedett, illetve az inflációs ráta növekedése miatt egyes területeken visszaeséssel is kellett számolnunk. Ennek ellenére nem áll az, hogy az állam magára hagyta volna a kultúrát, a nemzeti jövedelemből való részesedése ma sem kisebb, mint 10-20 évvel ezelőtt: a költségek nőttek meg, az igények változtak meg és az intézmény-hálózat bővült. A magam részéről a gazdasági nehézségeknél is nagyobb gondot látok abban az értékzavarban, amely etikailag és esztétikailag egyaránt jelentkezik, s amellyel szemben nem tudtunk megfelelő közhangulatot kialakítani sem az intézményekben, sem az értelmiség hangadó részében, sem a közvéleményben. Sokan ugyanis a kommercializálódással kapcsolatban a tömegek igényeire hivatkoznak, és ez rosszabb, mint a gazdasági okok emlegetése. Ez ugyanis azt jelenti, hogy lemondunk az új, magasabbrendű igények felkeltéséről és neveléséről, márpedig ez minden humanista pedagógia célja. Véleményem szerint gazdasági, jogi és szervezeti eszközökkel arra kell törekednünk, hogy az érték és a kulturális demokrácia érvényesüljön a tömegkultúrában is s ehhez kell megnyernünk mindenekelőtt az értelmiség segítségét. Tisztelt Közgyűlés! Hogyan alakult az irodalom fejlődése az elmúlt években? Erről meglehetősen sötét képet kaptunk a felszólalásokban, hadd legyek én derűs vagy legalábbis kiegyensúlyozott. Ez már hivatali kötelességem is. Immáron három évtizede, a Művelődéspolitikai Irányelvek megjelenése óta arra törekedtünk, hogy széles körű alkotószabadságot biztosítsunk nemcsak a formai eszközök megválasztásában, hanem a szemléletben és a módszerben is. Először fordul elő a magyar történelemben, hogy az irodalom a maga sajátosságainak megfelelően fejlődhet, a világ megismerésének, az embe91