Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve meg a korrekt és demokratikus egymás mellett élés haladó hagyományainkhoz méltó feltételeit. Más indokoltsága nem lehet annak, hogy itt vagyunk, csak ez. Ma is sokat beszélünk reformokról. Próbáljunk hát legalább töredékesen hasonlítani szellemben, ethoszban, közös ügyeink intézésének stratégiájában legendás reformkorunk nagyjaihoz. Technikai században élünk. Illő, hogy ne ilyen ósdi, ómódi pátosszal fejezzem be mondandómat. Már a kisiskolásoknak tanítjuk, hogy az önszervezésű rendszerekben a pozitív visszakapcsolásoknak semmivel sincs kisebb szerepe, mint a negatív visszakapcsolásnak. Utóbbi nélkül az előbbi paralizálja a rendszert. És fordítva. Mi, írók, úgy véljük, hogy a magyar irodalom a magyar történelmi valóságon belül mindig is döntő módon töltötte be, s kellett, hogy betöltse a negatív visszakapcsolás sokszor hálátlan szerepét. Hanyatlása, aritmiája, tompulása és elkedvetlenedése mindig is baljós tüneteket okozott abban az önszervezésű rendszerben, amelynek harmonikus szellemi-testi egységét nevezhetjük csak joggal egészséges Magyarországnak. Köszönöm. (Hosszan tartó taps.) Cseres Tibor (elnök): Takács Imre következik, utána - amennyiben jelen van - Garai Gábor. (Közbeszólás: elment.) Elment? Utána Fekete Gyula kért szót. Takács Imrét várjuk. Úgy látom, Takács Imre nincs jelen, akkor Fekete Gyula következik, utána pedig Köpeczi Béla művelődési miniszter kért szót. Fekete Gyula: Zártkörű a közgyűlésünk, egymás közt vagyunk, és ez a legteljesebb nyíltságra kötelez. Súlyos helyzetben van az ország. Ezt az első számú közgondot sokan nem tudjuk és nem is akarjuk kirekeszteni írói gondjaink közül. Ha az irodalom valóban a nemzet lelkiismerete, ez olyan történelmi örökségünk, amelynek elprédálására semmilyen csábítás nem késztethet, semmilyen tortúra nem kényszeríthet. Ha tehát rossz az állampolgári közérzetünk, rossz az írói is. Nem csupán a halmozódó csődök miatt. Végleges immár, hogy népesedési csődbe zuhant az ország. Évtizedről évtizedre mélyülő csődbe, ameddig a komputerek ellátnak a jövőbe. A legfőbb érték ritkulása, pusztulása olyan méretű harminc év óta, amilyen a magyar történelem békés korszakaiban soha nem volt, még csak megközelítőleg sem volt, és ma sincs harminc éves korszeletben sehol a világon ehhez hason85
