Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
Tudniillik, ha mindenki lemond, aki az alapszabály szerint következnék, ő akkor is választmányi tag lehet. Azért mondom el ezt, hogy ez a másik út. De ehhez nem elég három ember hozzájárulását kérni, mert hogyha ez a három ember azt mondja, hogy én most nem óhajtok élni ezzel a jogommal, akkor a negyedik és az ötödik is ugyanilyen joggal következnék. Tehát azt a részét, hogy 15 vagy 16 embert kérjünk meg arra, hogy mondjon le, nem látjuk kívánatosnak és követhetőnek. Ha az alapszabálynak erre az átlépésre a felügyelő hatóságunktól engedélyt kapunk, akkor jogilag az is rendben levő dolog. Ha már nálam van a szó, akkor még valamit ahhoz, amit Pista mondott. Én azt értelemszerűen is összeférhetetlennek érzem, hogy mi itt a konszenzust próbáljuk megteremteni és e felé a kompromisszum felé teszünk lépéseket, ugyanakkor az a bizonyos tervezett kollégium egy más koncepció, az arra az esetre szól, hogyha az írószövetséggel nem jön létre konszenzus és nem jön létre semmiféle ilyen politikai egyezség. Vagyis a kettő voltaképpen kizárja egymást. Tehát vagy a konszenzust akarja a választmány, és az esetben elfogadja ezt a tervet, mint a kompromisszum első lépését, vagy a konszenzus ellenében tesz, akkor meg elfogadja a jelölést vagy a felkérést, hogy ebben a kollégiumban részt vegyen. Tehát úgy érzem, hogy a kettő értelemszerűen nem fér össze. Csoóri Sándor: Cseres Tibor a legutolsó elnökségi ülésen azt mondta, hogy legyünk türelmesek, várjunk. Mindnyájan megfogadtuk azt, amit gondolt, mert bizonyos politikai érzékről adhatunk tanulságot. Ugyanis tudom, néhány tagunknak az volt a kívánsága, hogy azonnal hívjunk össze sajtóértekezletet, szovjeteket, nyugatiakat, és mondjuk el, mi van az írószövetségben. Egészen bizonyos, hogy egy ilyen összehívott sajtóértekezlet az írószövetség részéről másféle dimenzióba kerül - akár jó, akár rossz az a dimenzió. Egészen bizonyos, hogy az a csendes ellehetetlenülés, ami felé tartunk, nem következett volna úgy be, mint ahogyan most már két-három hónap óta érzi az ember. De megfogadtuk a tanácsodat, Tibor, és én most megtoldanám azt furcsa módon még azzal, hogy várjunk még, most egyáltalán ne döntsünk; várjunk a következő választmányi ülésig. Csak tárjuk fel, hogy milyen dolgaink vannak, avassuk be ebbe az egész gondolatkörbe a választmányt is, kérjünk tőle igazi bölcsességeket. Az nem lehet, hogy most két napig még A másik Magyarország hangja 376
