Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
szíve mélyéből csinálta, hanem egy ilyen rosszul értelmezett közösségi ügy miatt, és talán meg is gondolják magukat. Ez elől nem kívánunk elzárkózni: ha vissza akarnak lépni, ez a kapu nyitva áll. Hernádi Gyula: A kilépéssel kapcsolatban azt mondja Bárány, hogy Szerdahelyi vagy nem tudom kicsoda... Bárány Tamás: Én nem mondtam nevet. Hernádi Gyula: Jó, mondjuk azt mondták valakinek: öregem, már 150-en léptek ki, lépjetek ki, mert lemaradtok. Nekem az a véleményem, hogy minden tagnak meg kellene küldeni levélben, hogy itt különböző rágalmazó pasasok kezdték ezeket a telefonpletykákat, hogy miket mondanak. Aki ki akar lépni, lépjen ki, de tudja meg azt, hogy az írók hivatalos szervezete, magyarul az írók szövetsége ebben a pillanatban, tudja azt, hogy ez a fajta kilépési dolog egy ilyen rafinált szervezkedés, és a lelkiismereti szabadságától tegye függővé valaki, hogy kilép vagy nem. Tehát reagálni kell erre is. Tudniillik ha ezek az emberek szervezkedhetnek, akkor a legális magyar írószövetség védekezhet. Ez a védekezés nem azt jelenti, hogy most terrorizálni akarjuk a tagjainkat, hanem felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez az úgynevezett kilépési hullám, amelyet szervezni akarnak, tulajdonképpen egy kilépési szervezkedés. Elnökségi ülések jegyzőkönyveiből - 1987. január 14. Fekete Gyula (alelnök): Sajnálom, de bennem mégiscsak bujkál egy olyan feltételezés, miszerint azok a főszerkesztők, akik megbízásukat nemcsak állami, hanem politikai szintről is kapják, akiknek ez a megbízás olyan bizalmi poszt, hogy annak minden vetülete a politika szempontjából mérlegre teendő, lehetetlenség, hogy ne egyeztették volna kilépésüket a fontos állami és politikai vezető szervekkel. Ha pedig ezt tették, akkor őket felelősségre kell vonni, mert hiszen ők irodalmi lapok főszerkesztői. Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy négy lapnak a főnökei - ide számítom a mozgékony irodalmi sajtót, tehát az Élet és Irodalmat, a Kritikát, az Új Tükör-t, sőt a Népszabadság kul- turrovatát is - ne egyeztették volna, ne kérdezték volna meg, hogy mi a vé345
