Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
A másik Magyarország hangja lemény. Régebbi gyakorlatomból azt is tudom, hogy egy pártközpontnak nem az a dolga, hogy semleges legyen, és ne szóljon bele ilyen dolgokba. Ebben az esetben viszont megint csak tovább megy a logika, és azt kell mondanom, hogy megkapták a beleegyezést is a kilépéshez. Most nem tételezek fel semmi egyebet, azt, hogy ösztönzés volt-e, de beleegyezés feltétlenül volt. Csoóri Sándor: Már a múltkor is hallottuk, hogy néhány ember kilépett az írószövetségből. Sajnálom őket, még akkor is, ha valakivel negatív volt a kapcsolatom. Lehetséges, hogy még nem merültem el benne elég mélyen, de vajon rossz-e a magyar közélet szempontjából ez a folyamat? Azt hiszem, nem is nagyon rossz. Végül is döntenek emberek, hogy ide tartoznak vagy oda. Én ezt az egész kilépést nem a demokrácia kérdéseinek látom, mint ahogy Ti beszéltetek erről. Itt hatalmi kérdésről volt szó. A választás jóval azután történt, miután Mészöly is felszólalt, és bizonyos értelemben egy békeajánlattal állt elő. Én sokalltam ezt a békeajánlatot, mondtam is Mészölynek, de ha már elhangzott, gondoltuk, hogy ott helyben, a szituáción belül elég okos lesz a politika, elfogadja, és talán valami más megoldást talál, talán még a Tiszatáj temetésére is talál valami új megoldást, új ígéretet, miután ez a békeajánlat elhangzott. Nem ez történt. Ugye, emlékeztek rá: utána Köpeczi pontosan szó szerint elmondta ugyanazt a szöveget, amely a Politikai Bizottság-i határozatból kötelező volt, hogy elhangozzék. Ha elhangzott, utána annak az lett a következménye, ami lett. Tehát adódott egy szituáció, amit - mindenki tudja - a politika rosszul oldott meg a közgyűlésen. Valóban ennek a következménye lett minden. Én azt hiszem, hogy itt nem demokráciáról van szó. A kurzusemberek léptek ki elsősorban. Van néhány, kettő-három-négy, aki nem, de a kurzus emberei, akik a hatalomhoz ragaszkodtak, akiknek hatalmuk volt. Nem akarok személyeskedni, de gondoljátok meg: valahogy az is furcsa, hogy az írószövetségből kimaradni vagy az irodalomból kimaradni. Fekete Gyula (alelnök): Megnéztem a névsort, és úgy láttam, hogy a 23 közül 13-15 olyan, aki különös hangsúllyal preferált ember: vagy a pozíciójánál fogva, amelyben most benne van, vagy olyan, aki egyéb írói tekintetben, vagy pedig műveinek példányszámát tekintve nagyon hangsúlyosan preferált ember. Ez a 346
