Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
A másik Magyarország hangja miként vív harcot azért, „hogy jobban és teljesebben feleljek meg annak a fenségesen szép követelménynek, hogy az Isten is magyar íróvá teremtett” -, hogy felhívta a figyelmet arra: hajdani aktualitásokhoz kötött művek akár száz év múltán is „felelevenednek és új erőre kapnak, felragyognak”. Példaként Kiss Józsefnek a tiszaeszlári vérvád idején írt alkalmi versét idézte, s azt állította, „most, hogy újra vérvád van a Tisza táján, egyszerre kiteljesedik és a korabeli kisebbségi érvényességén túl az egész magyar nemzetre szóló kiterjedést nyer.” S hogy ne kelljen töprengenünk azon, kik emelnek ma vérvádat az egész magyar nemzet ellen, Sánta Ferenc felszólalásának azon gondolat- menetéhez fordulhatunk, mely szerint „a politikában mindenképpen jelen van hosszú idő óta egy olyan erő”, amelyik kontraszelekciót hajt végre „az egész kulturális szerkezet vonatkozásában”. E kontraszelekció „olyan helyzetet teremtett a szellemi életben, hogy kegyencek, elvtelen emberek, lézengő ritterek, Biberachok - sem a magyarsághoz, sem a szocializmushoz közük nincs - eluralták ezt az életet”. Ez az oka annak, hogy olyan javas- lattevő magyar írókat, akiknek igazát később kormányprogram is bizonyította, „éppen ezért nacionalistának neveznek, fajgyűlölőnek neveznek”. A helyzet megváltoztatásának feltétele: „A kontraszelekciós állapotot fel kell ismerni, elemezni kell és változtatni kell.” „Élveteg emberek, karrieristák, lézengők, Biberachok, nepperek, sajnos - tisztelet a kivételnek! - de olyan mértékben uralják szellemi életünket, amelyikből csak egy dolog születhe- tik, az, ami most: a feszültség a potenciális két legjobb szövetséges, a politika és az irodalom között.” Én azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. AZ ELNÉMÍTOTT JÓZAN ÉSZ. Voltak azonban más típusú felszólalások is ezen a közgyűlésen. Higgadtak, mérlegelők, érvelve vitatkozók, ahogyan Csörsz István az ifjúság és az ifjúsággal foglalkozó riportirodalom gondjait elemezte, Funk Miklós a Művészeti Alap irodalmi szakosztályának tevékenységéről számolt be. Czigány György az irodalom és a televízió viszonyát vázolta, Gyurkó László szóvá tette, hogy a szövetség elöregedik, nem vesz fel soraiba elegendő fiatalt, továbbá javasolta, hogy írók is lehessenek tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának, s tűzzék újból napirendre az írói honoráriumok - változatlanul megoldatlan - problémáit. Ahogyan Hatvani Dániel kifejtette, milyen visszás, ha „írók törnek kifejezett politikai szerepre, s kényszerű válaszként a politikusok hozzá332
