Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)

nemzeti katasztrófa víziójává kerekítették ki. A „katasztrofális gazdasági hanyatlás” és a „szellemi elsivárosodás” veszélyét az elsők között szót kérő Eörsi István csak jövőbeli lehetőségként villantotta fel. Albert Gábor viszont jelenünket látta értelmetlennek. Felszólalásának logikája arra épült, hogy „a ’30-as években, amikor Illyésék meghúzták a vészharangot, s hírt adtak a magyarság pusztulásáról, a természetes szaporodás országos átlaga 14 ezrelék volt”, míg ma csupán „1 ezrelék, s minden évben egy 17-20 ezer lakosú kisváros tűnik el Magyarország demográfiai térképéről”. Szerinte ez az országgyűlési választásoknál „hitelesebb, a tökéletesen titkos, mindenféle manipulációtól mentes és szavakban meg sem fogalmazott népszavazás”, ami felér egy „társadalmi méretű tiltakozással”. A felszólaló az ifjúságpolitikától a „korrumpálódó közéletig”, a „szocializmus dedórendszerétől" a Tisza- táj- és Csurka-ügyig hosszan sorolta, mi minden nem tetszik „a magyarság egészének”, ami miatt „nem látják értelmét, hogy több gyereket hozzanak a világra, végső soron semminek sem látják értelmét”. Szerinte féligazság, hogy gazdasági válságban élünk; az igazság az, hogy szellemi-erkölcsi válság van, mert a magyarságot „százszor becsapták, önérzetében megalázták, múltjából kiforgatták, hamis bűntudattal bénították, a határainkon kívül rekedt rokonait megtagadtatták vele, halottaitól megfosztották”. Nem „parádés konszolidációra” van hát szükség, hanem a „szellemi érték és a minőségi elv” alapján a szellemi országot kell újjáépíteni, mert „az ország lelkekben él”.

A határainkon kívül élő magyarság problémáját bontotta ki Köteles Pál, aki - mint már említettem, alaptalanul - ezzel hozta összefüggésbe a Tisztáj ügyet is, és jóllehet elismerte, hogy a politikai vezetés itt „nehéz helyzetben van”, de úgy ítélte meg, „sorskérdéseinkben” az eddiginél, jobban kellene keresnie azt az utat, amely a magyar nemzet sajátos érdekeinek megfelel”, ösztönözve az erről folyó vitát, „mert arra senki nem adott felhatalmazást senkinek”, hogy a magyar nemzethez tartozó 5-6 millió, határainkon kívül élő magyarról lemondjon. Nem revízióról beszélek - hangsúlyozta -, hanem érdekvédelemről”. Egyben javasolta, hogy az írószövetség vegye be alapszabályának szövegébe: „kinyilvánítja érdekeltségét a magyar nemzet sorskérdései iránt, felelősséggel munkálkodik a 16 milliós magyarság jelenéért és jövőjéért”.

Ami Albert Gábor helyzetképét illeti, erre Pál Lénárd, a KB titkára ezt válaszolta. „Az elmúlt 30 évben olyan fejlődés ment végbe ebben az országban, hogy országhatárainkon belül és kívül, barátainknál és ellenségeinkVálogatás a sajtóvisszhangból

327