Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
Válogatás a sajtóvisszhangból Szerdahelyi István: AZ ÍRÓSZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSÉRŐL* A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE 1986. november 29-én és 30-án tartotta közgyűlését a Pesti Vigadó dísztermében. Eseményei - a külföldi rádiók magyar adásai és a nemzetközi sajtó cikkei által is visszahangoztatva - különleges érdeklődést keltettek. Fokozta ezt, hogy az Élet és Irodalomban megjelent nyilatkozatok hírül adták: a történtek miatt, tiltakozásuk jeléül, többen kiléptek a szövetségből, s Köpeczi Béla művelődési miniszter a Nép- szabadság 1987. január 31-i számában bejelentette: a minisztérium a továbbiakban nem tekinti az írószövetséget az egész magyar írótársadalom képviseleti és konzultatív szervének. A közgyűlés egyes felszólalásait közölte az irodalmi sajtó, s a kilépők és bennmaradok nyilatkozatai is jelezték a történtek körvonalait. A máig nem szűnő érdeklődés, a szóbeszéd legendái azonban - úgy látom - szükségessé teszik, hogy az események részletesebb képével szolgáljunk olvasóinknak. Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy - a legfontosabb pontokon szöveghű idézetekre támaszkodva - áttekintést nyújtsak a közgyűlés fő vitakérdéseiről. Hogy e viták nem kívánatos fordulatokat is vehetnek, ezt már Hubay Miklós elnöki beszámolója jelezte: utalt arra, hogy az utolsó választmányi ülésen többen aggályosnak látták a várható fejleményeket, s kérte „ne legyen igazuk azoknak, akik itt most tőlünk valami országra szóló kutyakomédiát várnak”. Elmondta, hogy a szövetség választmánya a „kiskirályi torzsalkodások” színtere volt, „az ülések egyre hosszabbak és egyre vérre menőbbek lettek - s ugyanakkor: egyre többen elmaradtak az ülésekről, vagy szép csendesen eltávoztak. Kezdett visszatérő gond lenni a kínos határozatképtelenség”. Ady soraival intette a megjelenteket: Halj meg már bennem, te civódó magyar, Békétlen Koppány, hunn ördögök fia: Komédia minden, komédia Nézzek immár a nagyobbakra is. * Kritika, 1987. 4. sz. 3-5.1. 321
