Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
dik egy „gazdaságcentrikus” szemlélet, amely hátrább sorolja az erkölcsiszellemi értékeket. Ismerem az aggasztó tüneteket is, amelyek ezt a félelmet olykor jogossá teszik. De nyugodtan mondhatom: a torzulások ellen föllépve, növekednek azok az erők, amelyek a kultúra és a gazdaság racionális egymásrautaltságát hirdetik. Az úgynevezett „két kultúra” így válhat újra eggyé, világossá téve, hogy a művészetekben felmutatott és a művészetek által inspirált, terjesztett és gazdagított emberi értékek nélkül nem képzelhető el sem az általában vett társadalmi fejlődés, sem a konkrét gazdaságitechnológiai haladás. A művészet értékteremtő gazdagsága nélkül természetesen nincs valódi nemzeti tudat, igazi nemzeti kultúra sem. Az íróknak - akik az anyanyelv erejének, tisztaságának, szépségének hivatott őrei és gazdagítói - ebben külön felelősségük és kötelességük van. Nem lehet vita tárgya illetékességük a nemzet nagy kérdéseiben, nem kérdőjelezhető meg létjogosultságuk, hogy hallassák aggódó vagy biztató szavukat népünk, nemzetünk jövőjének, kultúrájának ügyeiben. De, aki valóban a jobbítás útját keresi, az nem utasíthatja el bizalmatlanul vagy vádaskodva ezeket a lehetőségeket, amelyeket a nemzet ügyeiben nem kisebb felelősséggel eljáró, de más eszközöket használó politikai irányítás kínál. Azokkal értek egyet, akik a vitában azt hangoztatták: a nemzet ügyét fölvállaló irodalom nem a politikai vezetés ellenében, hanem azzal együtt haladva, töltheti be hivatását. A mostani vitában is elhangzott az a vélekedés, hogy a „politika” és az „irodalom” között valamiféle „szakadék” tátong. Az „irodalom” és a „politika” között nincs, nem is lehet szakadék. Az MSZMP kulturális politikájában, ezen belül művészetpolitikájában mindig is megkülönböztetett helyet foglalt el az irodalom. A párt - miként ezt érvényes határozatai, állásfoglalásai tanúsítják - nem kívánja az irodalom belső kérdéseit politikai ügyekké avatni. Nem általában az „irodalom” és a „politika” között van „szakadék”, hanem az írószövetség egyes képviselőinek nézetei és a párt politikája között. Mivel csak az álláspontok határozott kifejezése esetében lehet hidakat építeni a konstruktív párbeszédhez, világosan kell fogalmaznom: a „szakadék” a szocializmus alappilléreit támadó nézetek és a párt politikája között áthidalhatatlan. Számtalan konkrét példával lehetne bizonyítani, hogy az MSZMP művészetpolitikája - felelősen, kötelességből eredően - az értékes, a humanista, progresszív szellemű alkotásokat támogatja. Ezért semmiképp sem értek egyet azzal a durva kirohanással, amely azt próbálja elhitetni a közA közgyűlés jegyzőkönyve 239