Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja gyűléssel, hogy a „politika" már-már szándékosan a „kultúrszemetet” dicsőíti. Nem tagadom, vannak feladataink, például a szórakoztató műsorok színvonalának, mondanivalójának javításában. Gátat kell vetni az ízlést romboló, nemzetietlen, idegen eszméket hirdető áradatnak. Ez közös ügyünk, közös felelősségünk. Azonban szeretnénk figyelmeztetni arra, hogy ha valaki önkényesen, összefüggéseiből kiragadva általánosítja a valóság egyes jelenségeit, akkor az éppen úgy hamisít, manipulál, mint az, aki letagadja a ténylegesen létező gondokat is. Meggyőződésem, hogy a féktelen vagdalkozás sohasem segíti a problémák tisztázását, megoldását, s ha valakiben a hitelességet veszélyeztető, súlyos elfogultságok, a józanságot kikapcsoló előítéletek munkálkodnak, akkor az - szélsőséges esetet véve - egyszerűen tárgyalásképtelenné válhat. A tényekre figyelve, nyugodt lelkiismerettel utasíthatom vissza azt a vádaskodást, hogy az MSZMP kulturális politikája nemzeti identitást sértő tendenciákat támogat, elfojtja az értékek felszínre kerülését. Az ilyen megnyilatkozások a demagógia körébe tartoznak, s kizárólag hangulatkeltésre alkalmasak. A párt méltán igényelheti és határozottan igényli is, hogy az írószövetség a maga eszközeivel képviselje az MSZMP legátfogóbb, stratégiai érvényű politikai célkitűzéseit, hogy sajátosságainak megfelelően támogassa a szocialista társadalom fejlesztéséért folyó áldozatos munkát. Az írószövetség mindenekelőtt akkor tölti be hivatását, ha az irodalomért, társadalmi szerepének érvényesüléséért munkálkodik. Legyen a szövetség ebben a kulturális irányítás partnere és egyben konstruktív szellemű bírálója, az irodalmi közélet termékeny vitafóruma, fejtsen ki hatékony érdekvédelmi tevékenységet, aktívan - esetleg új lehetőségeket is keresve - működjék közre az igazi tehetségek minél gyorsabb kiválasztásában, a hiteles művészi és eszmei értékrend kialakításában. Félreérthetetlenné kell tennem ugyanakkor: a művelődéspolitika nem támogat olyan írószövetséget, amely valódi hivatása, érdemi munkája helyett, ennek rovására irodalmon kívüli, elfogadhatatlan célú ellenzéki vitáknak, politikai természetű konfliktusok kirobbantásának kíván legális fórumot biztosítani. A szövetséggel csak akkor tudunk együttműködni, ha gyökeresen új helyzet alakul ki, ha megteremti vezető szerveiben a lojális, konstruktív együttműködés feltételeit. Engedjék meg, hogy a délelőtt elhangzottakkal kapcsolatban világosan kifejtsem: ennek az országnak a vezető ereje a marxista-leninista párt. Ezt 240
