Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Én nem szeretek, barátaim, játszani a szavaimmal, megismétlem épp ezért: a kontraszelekció tény és való. Megismétlem: élveteg emberek, karrieristák, elvtelenek, lézengők, Biberachok, nepperek, sajnos - tisztelet a kivételnek! -, de olyan mértékben uralják a szellemi életünket, amelyből csak egy dolog születhetik, az, ami most. A feszültség, a potenciálisan két legjobb szövetséges, a politika és az irodalom között. Mindannyian tudjuk, évszázadok bizonyították be, hogy valahányszor az irodalom és a politika között nem volt jó a viszony, akkor az irodalom elvált a politikától. Amikor hiába kiabált, és hiába jelzett és hiába beszélt. Amikor a politikát elvakítják, elveszti szövetségesét. Nem azért, mert az írók a bölcsek kövét hordozzák a zsebükben, hanem azért, mert mindannyian írók tudjuk, érzékeljük a világot a statisztikákon is túl. Itt szeretnék kitérni arra, hogy olyan vád hangzott el, miszerint túlságosan sokat politizálunk. Válaszomat különösen a fiatalabbakhoz intézem, akiknek van lelkiismerete és elszántsága. Akaratuk felől, hál'isten, semmi kétség sincs. Jól ismerem őket, és tudom azt, hogy annak ellenére, hogy most csak kevés számban vannak jelen, a reménységnek olyan forrását adják, hogy továbbra is elvégzik a magyar nemzet szolgálatát. (Taps.) A fiatalok számára, mondom, hadd nőjön a tapasztalatuk. 1955-ben bennünket az akkori miniszterelnök, tehát a magyarországi kommunista mozgalom miniszterelnöke, tudják, ki volt az, a magyar kommunista mozgalom adta nekünk miniszterelnöknek, magához kéretett néhányunkat, a jelenlévők közül, azt hiszem öten, hatan voltunk jelen; (Takács Imre közbeszól) igen, Imre is ott volt. Ugyanebben az időben kérette fel Rákosi az idősebb, az úgynevezett népi írókat és bennünket, fiatalokat a miniszterelnök. Mindannyian 30 éven aluliak. Le akartak választani az öregektől. Ez olyan beszélgetés volt, amivel ti is fogtok majd találkozni, olyan adok, és mindjárt veszek is. Tehát kecsegtettek is bennünket, ugyanakkor mindjárt azt mondták, hogy baj is lehet. Mondanom sem kell, semmire nem ment velünk ez a miniszterelnök. De nagyon érdekes az, hogy kijelentette a vitáinkkal kapcsolatban, aktivitásunkkal kapcsolatban, hogy túlságosan sokat politizálunk, és ez nem jó. Kijelentette, hogy: a magyar írók ne higgyék azt, hogy okosabbak, mint a politika. Kijelentette, hogy túlságosan sok sötét képet festünk a helyzetről: egy év múlva jött 1956 októbere! És akkor jártunk mi fííhöz-fához és figyelmeztettünk, hogy felgyűltek a bajok, nem lehet ezt tovább vinni, tessék hallgatni ránk, és tessék hitelt adni az író szavának. Arra figyelmeztetett, hogy túlságosan sötéten látunk. Végül tudtunkra adta, hogy 226
