Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

A közgyűlés jegyzőkönyve a művelődési miniszter hasonlóan mit mondott az írók aktivitására, azt, hogy túlmegyünk a megengedett határon, lassan kell mindent csinálni. Ké­rem szépen, ez a miniszterelnök nincs már sehol, a szegény miniszter sincs már sehol. Nagyon sok minisztert, nagyon sok politikust láttunk már, ti is fogtok látni. Jönnek, mennek, jól vagy rosszul elvégzik a dolgukat, de a do­log természete szerint ez a nemzet és az író marad. A következőt szeretném még mondani. Persze első vádként szerepelt, és ezt a Révaival való beszélgetésnél is ugyanúgy hallottuk, hogy nacio­nalisták vagyunk. Amikor meg elmondtuk, hogy egyszerűen leseperték a pa­rasztnak a padlását, és amikor elővette valamelyikünk az apja levelét és fel­olvasta Magyarország akkori, egyik legnagyobb emberének, hogy azt írja az édesapja, hogy kenyeret vigyen haza innen Budapestről, akkor azt mond­ta, túl sötéten lát, nemcsak Ő, hanem az apja is. (Derültség.) Szomorú, sími- való dolog. A Tiszatáj]al kapcsolatban szeretnék még valamit mondani; ezt egyéb­ként bevezetőnek szerettem volna szánni. Én egyetértek azokkal, akik úgy határozzák meg, hogy a politika gyakorlása egyet jelent a következőkkel: akkor egzisztál és akkor nevezhető valóban ható politikának, ha adott idő­ben, adott helyen, adott dologban maximális befolyással rendelkezik. Ez a politika klasszikus megfogalmazása. Még egyszer megismétlem, adott he­lyen, adott időben, adott dologban maximális befolyással rendelkezik. Ez a politika hatásos gyakorlásának a feltétele. Ha a politikának megvan a be­folyása és nem arról van szó, hogy erőt kell mutogatni egy valóságos, a létét valóban veszélyeztető ellenfélnek, akkor a politika adminisztratív eszkö­zökhöz nem nyúlhat, mert nincs szükség rá. Mert rendelkezik a befolyás­sal. Ezért igaz az, hogyha most ez a politika adminisztratív intézkedéseket hozott, például a Tiszatáj, Csurka ügyében, akkor nehogy valaki azt gon­dolja, hogy ez a politika erejének a jele; ez a politika gyengeségének a jele. Nincs akkora befolyása, hogy egyszerűen, adminisztratív intézkedések nél­kül a megkívánt mederben tartsa a dolgait. Ezt az erőt kívánom a politi­kának, őszinte szívvel, a szocializmus és a nemzet érdekében, a reform ér­dekében. De azokkal az emberekkel, akikkel most operál, ez nem fog menni. Új szellem, új gondolkodás kell. (Nagy taps.) Még valami. Nehogy itt valaki újra azt próbálja mondani, amit mondtak nekünk 1956 kirobbanása előtt a magas magyar politikusok; (ez mennyire nevetséges­nek tűnik), hogy nacionalisták vagyunk, ne politizáljunk, elkeseredettek va­227

Next

/
Oldalképek
Tartalom