Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Tehát öt évvel ezelőtt elkezdődött a munka. A választmány a kulturális kormányzattal az első pillanattól kezdve jó partneri viszonyt óhajtott létrehozni, kialakítani. Ennek érdekében megpróbálta lefordítani összes, részben megalkotott, részben félbemaradt emocionális információját a fogalmi információ jelrendszerére. Persze, hiába próbálta, fogalmi információjában mindig benne maradt a művekben elengedhetetlenül szükséges, de a fogalmi közlésben nem mindig adekvát hatású emóció. 1. így lett aztán a dominánsan gazdasági kérdésként jelentkező (családi pótléktól a lakásnagyságig terjedően stb.) és a gazdasági döntések szintjén megoldható demográfiai visszarobbanásból nemzethalál-vízió. 2. így lett aztán a gazdasági stagnálásból, amelyre csak a radikális reform, csak a vállalkozói szocializmus modellje, a KGST-kooperáció javítása, a működő tőke-import, a vállalati és marketing szabadságfok növelése, a politikai institúcióknak a gazdasági élettel egyidejű szabadság-irányú átalakítása adhat megoldást, igen, így lett belőle irreverzibilis, az élenjáró öngyilkosság-statisztikát igazoló identitás-válság, illetőleg válság-tudat. 3. így lett aztán az embertőke állagmegóvásának egyik fontos eleme, a sokféle, olcsó és magasabb szintű szórakoztatás szennyé és mocsokáradattá. 4. így lett aztán a gazdaság szabadabb formáiban gyakorta csak bukdácsolva haladni tudó, vállalkozói csoportok egészséges komfort-igénye, sokszor véres verejtékkel kiküzdött, úgynevezett „meggazdagodása” morális csőddé, erkölcsi fertővé. 5. így lett azután a kultúra áru-mivolta, ahelyett, hogy még árubb áruvá válást követeltük volna a különböző vállalati és egyéb adókból jóváírható mecenatúra-ráfordítások vagy beruházások és egyéb lehetőségek útján, a legsötétebb kommerciális ragály szinonimájává és így tovább. Összekeveredtek a dolgok. Mi énekeltük a téves és valós jeremiádokat, a kulturális kormányzat, a politika pedig nagyon sokszor csak a fejhangokat, csak az érzelmi kitörések sistergését hallotta meg, és nem vette észre, hogy ezek a jajgató, felkiáltó mondatok legtöbbször tényleg valós, fájdalmasan fontos, megoldandó problémákat rejtenek magukban. És főleg azt nem vette észre, hogy vannak ügyek, amelyekben író számára csak az emocionális információk az érvényesek. Ilyen ügy például a határainkon kívül élő magyarság gyötrelmes sorsának megoldatlansága. Hányszor elmondtam választmányi üléseinken az öt év folyamán, hogy ebben az ügyben, ha más lehetőséget egyelőre nem lát a politika, végezzük el együtt a legtermékenyebb szerepjátszást, szerepmegosztást. Amit a dip196
