Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

A közgyűlés jegyzőkönyve

programjellegű dokumentumot, és ez a felszólaló is csak azért említette a közleményt, hogy fejünkre olvassa: a Központi Bizottság és a kormány önkritikát gyakorolt, szóval azt enyhén szólva furcsának tartom. Volt, és remélem a pártnak mindig lesz elég bátorsága önkritikusan szólni dolgairól. Sőt, máris megjegyzem: ez a program sem tökéletes. A programot, és valamennyi programot, menet közben hozzá kell igazítani a változó követelményekhez és ez a folyamat újra és újra önkritikával jár. S persze akkor egyéb szervezeti és más következményekkel is. Szervezeti rendszerünk nem megállapodott, az eléggé mozgásban van. Ezt akartuk is, mert a demokrácia tartalmi gazdagodása együtt jár a szervezetek és a szervezeti felépítmény mozgásával, fejlődésével is.

Nyomatékkai mondom: most már cselekedni kell! Cselekedni pedig egy önbizalmától megfosztott, önbecsülését vesztett nemzet aligha tud. Mire legyen büszke ez a nép? Például arra, amit megalkotott, nem? Azt hiába vágjuk az arcába, hogy nem szaporodik. Egy ideges párbeszéd az írókkal a Központi Bizottságban, meg néhány elfogult cikk még nem fokozza fel a nemzet gyarapodásának ütemét. Természetesen a jó vita, a konstruktív javaslatok sora hozzájárulhat a gondok megoldásához, de elsődleges feladatunk, közös teendőnk e téren az, hogy jobb anyagi körülményeket, progresszív társadalmi légkört teremtsünk. Meggyőződésem, hogy csakis cselekvéssel lehet a nemzeti sorskérdések megoldásához hozzájárulni.

És máris eljutottam a közmegegyezés kérdéséhez.

Ördögh Szilveszterrel egyetértek, hogy nem szabad lejáratni e fogalmat, jóllehet megszoktuk, s nyűjük is, mint a ruhát. De én ezt a pillanatot olyannak ítélem, amikor azt mondom, hogy itt a közmegegyezés kifejezés használata rendjén való. Nem egyszerűen kompromisszumról van szó, a köz- megegyezés annál több, gazdagabb, mind tartalmában, mind módszerében. Nyilvánvaló, van egy-két dolog, amit figyelembe kell venni. A konszenzusnak belső logikára, realitásokra és közös célokra kell épülnie. A közös célok nem mindig tükrözik mindenkinek az egyéni célját, törekvését és vágyát. Egészében azonban magukban foglalják mindnyájunk alapvető érdekeit. A közmegegyezés értelmezéséhez szeretném hozzátenni a következőt: az 1956-os nemzeti tragédia óta eltelt harminc év fejlődésének kiindulópontja és maga a fejlődés folyamata szilárd és egységes belső logikára épül, amely alapját az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 5-iki határozata képezi. Nem érdemes és nem is lehet tehát politikai spekulációkra, valamiféle felülvizsgálatra, rehabilitációra számítani.

185