Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Ezt a logikát kérdőjelezték meg az Üj Forrásban egy félreérthetetlen vers közlésével. Akkor azt mondtuk: az írószövetség oldja meg ezt a problémát. Megtette. A Tiszatáj esetében mi kényszerültünk bizonyos intézkedések megtételére. Én nagyon becsültem és becsülöm ezt a folyóiratot, különösen azt az értékes vonását, hogy a nemzetiségi irodalom szószólója, értékeinek hordozója kívánt lenni. Minden számát igyekeztem elolvasni. Bele-belelapozott az ember, hogy megtalálja azt, amiről úgy ítéli meg, hogy hozzá szól. A Tisza vidékéről közölt sorozatot kiváltképp szívesen olvastam. Múlttal, jelennel, s kicsit a jövővel is foglalkozott. Azokat tartom felelősnek a Tiszatáj körül kialakult bonyodalom miatt, akik kipróbálták: milyen a viszonyunk az elmúlt harminc évhez. A Magyar Szocialista Munkáspártnak! Nem X-nek vagy Y-nak vagy Z-nek. Meglepődtek, hogy megláttuk az erdőtől a fát is, mivel azt „Judásfának” nevezik. Hangsúlyozom: tetemre hívókkal nincs párbeszéd! Elmondtam egy bizonyos körben: most újra indul a Tiszatáj és remélem, megmarad az a hagyománya, hogy a nemzetiségi irodalmat és a központból egy kissé kiszorult irodalmat ápolja. Erre az volt a válasz: akkor bojkott lesz! Hát akkor mégis kiért van ez a folyóirat? Miről van itt szó? Vagy nem érdekes az a nemzetiségi irodalom, a határokon túl élő írók? Akkor lehet, hogy mégis a politikáról van szó? És akkor haragszunk, mert a politika ezt észrevette? Ha politikáról van szó, akkor ne lepődjünk meg a politikai válaszokon. Ha az irodalomról és a nemzetiségi kultúráról van szó, akkor a Tiszatájxa a jövőben is szükség lesz. Elhangzott itt egy olyan kifejezés is, hogy manipulálták az írószövetséget az elmúlt években. Hadd vallj am meg, hogy ellenkezőleg áll a dolog. Többen, mi érezzük úgy, hogy bennünket manipulálnak, lassan két éve. A XIII. Kongresszuson sok minden elkezdődött. Változtak az arcok, és úgy gondoltuk, hogy elvi alapokon felújítható a párbeszéd ott, ahol esetleg megszakadt, vagy ahol nem sok sikerrel zajlott korábban. Erre ők elmennek Monorra! Igen, kedves Csurka István, Monorra azzal a gárdával, amelyet ehhez az országhoz csak annyi fűz, hogy a Rákosi óvodában nevelkedett, de most kintről kapja a támogatást és polgári liberális álláspontot képvisel. Liberális nézeteket, bár egy-két írásuk mást tükröz, mert ahogyan Nicaraguáról írtak a legutóbb, felforr az ember vére: egy volt fasiszta diktatúrát sírnak vissza. Jó, mondtam én és mondtuk sokan. Lassan megnyugszunk, elül a zaj, és talán újra asztal mellé ülhetünk. Erre neves íróink elmennek vezető tőkés 186
