Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

A másik Magyarország hangja élő magyar anyanyelvű lakosság körében. Északi szomszédaink ma egyet­értenek azzal, hogy legyen élénk szellemi áramlás a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség és hazánk között. De hadd hangsúlyozzam: mi mindig a két ország és a két nép kapcsolatának fejlesztését tartottuk szem előtt, és ennek a nemzetiségi kapcsolatok csak része, igaz, fontos, döntő és jelen­tőségteljes része! Ezt persze kizárólag nyugodt, türelmes, de következetes politikai magatartással lehetett elérni. Ha a sajtóban, 1975-ben, azután az említett első beszélgetés után, elszabadulnak az indulatok, akkor a két or­szág ma is „dupla határőrséggel” vigyáz egymásra. Ez nem járható út, nem is a mi utunk. Vagyis a nemzetiségi politikát csak érzelmekkel, ráadásul felfokozott érzelmekkel folytatni nem lehet. Ehhez a munkához bölcsesség, körülte­kintő higgadtság szükséges. Sajnos, a bölcsesség néha óvatossággal, és az óvatosság esetleg késedelmeskedéssel jár. Ezt megvitathatjuk, erről beszél­gethetünk. Aki viszont hangulatot akar kelteni, s indulatokat fakasztani, azt nem hallgatjuk meg, annak nem adhatunk teret. Túl veszélyes Európának e térfelén a tűzzel játszani. Tudom, hogy délkeleten lévő szomszédunknál más a helyzet. De mi a fő kérdésnek mégis a két ország közötti politikai különbséget tartjuk, azt, ami a társadalmi gyakorlatot országainkban elvá­lasztja. És ezen mi, kívülről változtatni nem tudunk. Tárgyalásainkon meg­próbálhatunk hatni partnereinkre, sőt, ami tőlünk telik, azt megtesszük a progresszív kapcsolatok erősítése érdekében. De az egész országon mi nem tudunk segíteni, mert akkor ők is úgy dönthetnek, hogy megpróbálnak rajtunk segíteni, hogy ne legyen ekkora különbség a két politika között. Nekünk, nekem is fáj az ott élő magyarság tragikus helyzete, az, hogy aka­dályokat gördítenek a kapcsolatok útjába. De nagyobb politikai összefüg­gésbe helyezve a problémát, mégis azt kell mondanom, nekünk az az el­sődleges feladatunk, hogy a népek, az országok együttműködését építsük, és ezen belül lehet és kell szolgálnunk a környező országokban élő ma­gyarság érdekeit. Hadd szóljak hazai helyzetünk megítéléséről is. Úgy hiszem, nem kell szégyenkezve megtagadnunk mindazt, amit az elmúlt évtizedekben fel­építettünk, megteremtettünk. Tagadással új politikát csinálni nem lehet. Az is igaz, persze, hogy csak helyzetfeltárással, s örökös analizálgatással sem­mire sem jutunk. Program kell, ez nyilvánvaló. De hogy itt, az írószövetség közgyűlésén csupán egyetlen ember vegye észre, hogy pár nappal ezelőtt a párt nyilvánosságra hozott egy összefüggéseiben is igen figyelemreméltó 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom