Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve Akár tetszik, akár nem, a jó politika is ugyanolyan objektíve meghatározott, mint valakinek a belső szabadságvágya. Ez pedig azt jelenti, hogy a földrajzi, pontosabban a geopolitikai környezetünkre tekintettel kell lennünk. Tapasztalatból nem fogadom el azt a megállapítást, hogy a környező országok ellenünk vannak. Tapasztalatból nem tudom elfogadni azt, hogy az írószövetség dokumentálja, 16 millió magyarért vállal felelősséget, mert holnap az ENSZ közgyűlésén, a bécsi utókonferencián, és legközelebb az UNESCO közgyűlésén ültetnek bennünket a vádlottak padjára. Mert ez nem a 16 millió magyarért való felelősséget példázza, hanem éppen ellenkezőleg: felelőtlen kalandorpolitikát jelent. Mi nem azt mondjuk, és nem is mondhatjuk, hogy nem tartozunk felelősséggel minden rendes és becsületes magyarért. Minekünk a hogyan kérdése a fontos. Úgy, olyan módon nem akarunk föllépni, amely csak provokál, miközben segíteni nem tudunk. Vegyünk egy példát: a Szovjetuniót. Elég sok kapcsolatom van a Szovjetunióval, a legkülönbözőbb kérdésekben sokat beszélgettem, vitatkoztam a képviselőivel. Állítom, hogy az elmúlt 15 évben a Magyar Szocialista Munkáspárt többet hatott a Szovjetunió Kommunista Pártjára, mint fordítva. Igazolni is tudnám ezt jó néhány ténnyel. Ám ennek ellenére eszünkbe sem jut számon kérni tőlük az ott megindult, még nem kiforrott, még nem győzött változásokat, ezek ütemét vagy formáját. Kölcsönös tapasztalatcsereáramlásról beszélünk és a tapasztalatok együttes elemzéséről. Amiből természetesen a vita elemei sem hiányoznak, ez biztos. És az is biztos, hogy egyre inkább gazdagodik ez a véleménycsere. Valamikor Önök attól féltek, hogy szovjet partnereink megállítják nálunk a reformfolyamatot. Most meg úgy tüntetik fel a dolgot, mintha mi maradnánk el a szovjet változásoktól. Ez nem igaz; a józan szemlélő ezt pontosan tudja, érzékeli. Engedjék meg, hogy azt mondjam, mi mindig is magyar módra fogjuk eldönteni és csinálni a dolgainkat. Mint ahogy szovjet barátainktól szovjet megoldásokat fogunk várni. Saját magunknak kell döntenünk minden kérdésben, közben pedig minden hasznosítható tapasztalatot figyelembe kell venni. Egy másik példát is szeretnék felhozni. 1975-ben vettem részt először olyan magyar-csehszlovák tárgyaláson, ahol mi szóba hoztuk az ottani magyar nemzetiség ügyét. Mondhatom, tárgyaló partnereink megmerevedtek. Csakhogy idén részt vettem egy olyan kétoldalú tárgyaláson is, ahol nem mi kezdeményeztük, a csehszlovák delegáció mégis számot adott arról, hogy a nemzetiségi kérdésekben milyen intézkedéseket tettek, milyen elgondolásokat vettek le a napirendről, hogyan szeretnének politizálni az ott 183