Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve mű! Egy kis kielégülést biztos ad, ezt elismerem. Mészöly Miklós azt mondta, hogy az utóbbi időben a hivatalos aggodalom felfokozódását érezte az írószövetséggel kapcsolatban. Szeretném megkülönböztetni a fennhangon elmondott aggodalmat a ki nem mondott gyanakvástól. Jogosnak, sőt kívánatosnak érzem az aggódást népünkért és politikánkért, és szükségszerűnek tartom, hogy a politika aggódjon az irodalmi közéletért, az írók sorsáért és az írók felelősségéért. Az aggodalom helyénvalónak ítélhető és természetes. A gyanakvást és a praktikákat - azt nem tarthatom helyén valónak. Az aláírásos kielégülést sem tartom feltétlenül célravezetőnek. Az ilyen akciók mögött szubjektivizmus van, és a szubjektivizmus óhatatlanul torz érveket csoportosít, ami mindnyájunkban érthető érzékenységet vált ki. A felfokozott érzékenység pedig egy határon túl a józan észt is elhomályosítja. Az ilyen alapállástól nem megfontolt, hanem érzelmektől fűtött következtetések születnek, és ezek nem segítik a higgadt cselekvést. Hadd mondjam el, hogy az öreg Berecz engem mindig példákon keresztül tanított. Mert mint afféle munkásember, szűkszavúan beszélt. Azt mondta, hogy az első világháború idején a legnagyobb hírvivő a kisbíró volt. Egy háromnapos orosz fronti csata után jött kidobolni a győzelem tételeit. Elsorolta, hogy hány ellenséges katonát öltünk meg, mennyi esett fogságba, mennyi technikát tettünk tönkre és mennyit zsákmányoltunk. Mire megkérdezi a Pista bácsi: Fiam, és mi mit vesztettünk? A kisbíró pedig azt válaszolta: Pista bácsi, ezt odaát dobolják ki! A mi számunkra a kérdés az, hogy most odaát vagyunk-e vagy ideát? Azt mondta Fekete Gyula, hogy aknamezőn tartják ezt a közgyűlést. Ki helyezte el az aknákat? Mert azt azért nem szeretném, ha utólag kiderülne, hogy alattunk tényleg aknák vannak. Vagy azt mondják, hogy szakadék van közöttünk. Már ez a megfogalmazás is rombol. De valóban megvan ez a szakadék? És ki hozta létre? Ki mélyítette? Válaszolni kellene. Az efféle stílusgyakorlatokról az a véleményem: a mostani eszmecserének párbeszéd jellege van, de még nem az. Ugyanis, ha mindenki megtartja, vagy fenntartja saját korábbi álláspontját, akkor ezt a „süketek párbeszédének” szoktuk nevezni. A nemzet hasznára túl sok jó nem válik belőle. Mit javasolnék? Először is nagyobb megértést. Elhangzott itt többször a „bensőmből vezérel”, a „meggyőződésem” kifejezés, és hogy az „írónak az a feladata”, de legtöbbször talán ez a szó: „igazság”. De az senkinek nem jut 181
