Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja De e témakörrel kapcsolatban azt is szeretném megjegyezni: hiába állít bárki ilyen vagy olyan sorompót, a modem technika akkor is betör az élet minden területére. Volt olyan ország, ahol úgy gondolták, hogy gátat lehet vetni a videotechnika elterjedésének. Nem lehet. A műsorszóró szputnyi- kokat sem lehet „leszedni”, számolni kell velük. Mert akár akarjuk, akár nem, e technikával együtt kell élnünk. Sőt, nem kapcsoltunk elég gyorsan, hogy ezt az új lehetőséget éppenhogy mi tartsuk kézben, a szép és a jó, az igazi kultúra jegyében. Az értékek megőrzése és továbbfejlesztése jegyében. „Nemzeti csőd” - Azt hiszem, tegnap két zsebkendő sem lett volna elég számomra, annyi siránkozás hangzott itt el. Mit feleljek erre a képtelenségre? Soroljam fel az elmúlt harminc év gazdasági eredményeit és pozitív társadalmi vonásait? Hogy saját hibáink, a világpiac nehézségei, a sorozatos aszályok ellenére is a magyar mezőgazdaság a világ élvonalában áll. Tegyem hozzá, hogy ebben a sikerben osztozik a magyar ipar is, és mind mögött ott áll a magyar paraszt, a munkás, értelmiségünk, a mai cselekvő magyar társadalom? A reformgondolatok is ebben a pártban és ebben az országban születtek meg. Vannak botladozások? Vannak! De mások, Önök, mindent jól és tökéletesen csinálnak? Hogy vannak vitáink? Igen, mert van, aki bátrabb, és van, aki gyávább. Van, aki tartózkodóbb, van, aki óvatosabb. Hát persze, hogy vannak belső viták. Mindig is az volt az igény: legyenek belső viták! Ne valamiféle felsőbb tekintély mondja ki a határozatokat, hanem az arra hivatott kollektív testületek, vita után. De azt, hogy az elmúlt harminc év csőd volna, sőt még a négy évtized elejét is idevéve, azt nem vállalom. Pedig keservesen megfizettünk tévedéseinkért, bűneinkért. De teljesítettük kötelességeinket. Ne akarják mindezeket megtagadni. Ez a valóság meghamisítása volna. Igen, ennek a harminc évnek korszakos vívmányai vannak! Érdekes volt ebből a szempontból Eörsi István felszólalása. Ő most a harmincadik évfordulóról szólva teljes mértékig a polgári liberális felfogás hangját ütötte meg. De azt elismerte, hogy a politika a „nagyobb karéj hús” mellé valami „kis szabadságot” is adott. Ugyanakkor kijelentette, hogy nyugaton szabadon tud alkotni, mert ott nem jelennek meg bizonyos „magyar pofák” előtte. Mondhatnám én is, hogy akkor vagyok nyugodt, amikor bizonyos arcok nem jelennek meg előttem. A mára és a múltra is gondolok. De hol vannak a nagy művek, amelyek így - „szabadon” - születnek? Egy itt elmondott, szépen megfogalmazott, kicsiszolt felszólalás önmagában nem 180
