Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Juki), köszönöm - akkor előállt ebből a műből egy szituáció. Ennek a szituációnak már alig van köze a kiváltó vershez, az el is tűnik az éji homályban, de marad egy szituáció, amit közös akarattal és közös ügyetlenséggel - beleértve magamat is - elkezdünk kezelni, tupírozni, befolyásolni, tárgyalni, vitatni, mindaddig, amíg megoldhatatlan lesz, elviselhetetlen lesz, gordiuszi csomó támad belőle, jön Nagy Sándorként az állam, előhúzza a kardját - és erre rámutatunk, hogy na ugye, hogy ott volt a háta mögött a kard. Szóval ez az a mechanizmusa a dolgoknak, amelyre én itt rájöttem. Igen tisztelt Közgyűlés! A spanyol bikaviadalokon azt a bikát, amelyik egyszer megússza azt, hogy őt ledöfjék, még egyszer nem szabad visszavezetni az arénába, mert tudja a trükköt és akkor már ő öli meg a torreádort. (Taps.) Én végigcsináltam egy Nagy Gáspár-vers alkalmából kialakult szituációt. Valamelyik nap egy másik grémiumban egy felszólaló azt mondta, hogy ennek a szituációnak a végén, amikor megkaptam azt a sorozatos támadást ebben a viselkedésemért, akkor attól félt, hogy ott maradok. Én ennek semmi jelét nem éreztem bensőmben, de neki kívülről az volt a benyomása rólam, hogy fizikailag ott maradok. Nem maradtam ott. Közben kirobbant egy iszonyú vita. Aki abban részt vett, azt mondta, hogy azért ugrott fel, mert azt hitte, hogy ő marad ott. Akivel vitatkozott, a barátja, az maradt ott. Ragadós az életveszély. Atragasztjuk egymásra az életveszélyt. Furcsa szerzet az író, mert cinikus, és ugyanakkor a lelke mélyéig, kimondatlanul, a szíve gyökeréig felelős. Tehát én rájöttem arra, hogy mi a trükk. Az első alkalommal. Az első Nagy Gáspár-közlésnél. Ez a bizonyos megemelése a dolognak egy szituációba. Mindaddig, amíg az a szituáció - mondom - elviselhetetlen nem lesz, és nem kerül olyan helyzetbe a vezetés - követve a maga logikáját -, hogy feladva az addigi toleráns, a költővel szembeni, a verssel szembeni, az egész irodalommal szembeni toleranciáját, meg szabadságtörekvéseinek a honorálását, adminisztratív eszközökhöz nem nyúl. Akkor aztán a szituáció egy harmadik fázisba megy át, mert akkor már nemzetközi jelleget ölt ez a szituáció, akkor már világos, hogy ez a Magyarország, minden addigi jó sajtója, jó híre ellenére nem jobb a Deákné vásznánál. Ez az a harmadik fázisa a szituációnak, amit én azért szeretnék kikerülni, és szerettem volna az első alkalommal kikerülni, és örülnék, ha eb170