Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve bői most is kikerülhetnék. Hogy nem érzem magam teljesen őrültnek és magányosnak, aki egy öt évvel ezelőtti megbízással visszaélve szembehelyezkedik a magyar irodalom áramaival, legfőbb, legjelentősebb áramaival, ezt akkor éreztem, mert úgy volt, hogy én egyedül szavaztam a választmányban egy egyhangúnak tűnő határozattal szemben, tehát az őrült állapotában érezhettem volna magam. Akkor éreztem ennek az igazolását, amikor titkársági ülésünkre meghívva Balogh Edgárt, ám legyen tanú, aki ott a titkárságon jelen volt, első szavaival rátért erre a mostani Tiszatáj-ügyre, azt mondta: „Halálosan fontos nekünk az a Tiszatáj. Hogy lehettek olyan felelőtlenek a szerkesztők, hogy azzal a közléssel kitették az életveszélynek?!” Az erdélyiek híresek arról, hogy Martinuzzi óta tudnak politizálni. Barátaim! Nem akarom tovább húzni az időt. Most is maradt néhány átlapozott oldal, nem térek vissza rá. Én szerda reggel visszamegyek Olaszországba, tanítani azokat a fiatalokat, akik - említettem elégtételt adnak nekem azért, hogy fenntarthassam a magyar irodalom szépsége, nagysága, megragadó és egyszerű volta hitét. És éppen azért, mert oly egyszerű, oly sebezhető. És előttük, ezek előtt a rendkívül tiszta fejű, latin fiatalok előtt, akik a maguk országában hadd ne soroljam fel, mi mindenről olvashatnak naponta az újságokban, hogy mik történnek, ezek előtt a fiatalok előtt nem fogom tudni megmondani és nem fogom megmondani, hogy milyen ügyekkel voltam én itt elfoglalva, ami miatt ez évben később kezdem a tanítást. Köszönöm a meghallgatást. (Hosszan tartó, nagy taps.) Fekete Gyula (elnök): Köszönöm Hubay Miklós felszólalását. Következik Csurka István, utána pedig Berecz János. Csurka István: Tisztelt Közgyűlés! Azzal kezdem, ami a legjobban izgat: ég az ecsedi láp. Akkora a szárazság évek óta, hogy a talajnak cudar nagy a vízhiánya, s íme, kétszáz év óta először kigyulladt a lidérces rét. A magyar földet sújtó aszály tényéhez nekem két viszonyulásom van. Az elsőt tulajdonképpen már megpendítettem a kezdéssel. Fáj nekem ez az aszály, mert egynek érzem magam ezzel a kiszikkadóban levő magyar anyaföldünkkel, ezzel a cserepes szájú, repe171
