Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
félidőt gól nélkül. A kettős sípszóval azonban semminek sincs vége, az idő nem old meg semmit, és a kivárás még a túléléshez sem elegendő. Ez a stratégia egyértelműen csak vereséghez vezethet. Helyzetünkben az erkölcsi vereség végzetes. Ha a sorssal nézünk farkasszemet, nincs helye a köntörfalazásnak. Tudomásul kell vennünk, hogy szomszédaink nem féltő szeretettel figyelik, mi történik velünk és nálunk. Egyes nehezen félreérthető megnyilvánulásaikból joggal következtethetjük, hogy nem a javunkat kívánják, hanem épp ellenkezőleg. És a számok, a statisztikai adatok mind az ő reményeiket látszanak igazolni. Veszélyhelyzetben élünk, nemzeti, etnikai létünk forog kockán. Hosszú távú, megtartó programra van szükségünk, amely az energiákat összefogja és egy cél irányába tereli. Hogy vannak ilyen energiák, nap mint nap látjuk, de azt is, hogy az állam képtelen megszervezni, társadalmi szintre emelni, sőt, kapkodásával a kezdeményezéseket is szétzilálja. Beteg az ország, gyógyítani kell. A soha nem volt feladat soha nem volt eszközöket kíván. Az első és a legfontosabb, hogy higgyünk a gyógyulás lehetőségében. Önmagunkat kell átgyúmunk, ezt jelenti a belterjesség. Nem csalóka szavakkal, hazug illúziókkal, mert a hazugság öl. Az igazság viszont gyógyít. A másik radikális gyógyszer, ahogy már mások is leírták, a meg nem becstelenített demokrácia. Erről is könnyebb beszélni, mint élni vele. Újra fel kell építenünk ezt a szellemi országot, s ha ki akarunk lépni a mostani konszolidált - sokszor már úgy látom - vidám haldoklásunkból, új értékrendet kell kialakítanunk, amelynek központi kategóriája nem lehet más, csak a szellemi érték és minőségi elv. Ennek a mozgalomnak válhatna egyik kovászává az írószövetség is, alapszabályában a célok közt szívesen olvasnám az új értékrend megteremtésének igényét. Az ország lelkekben él. Az újjáépítést itt kell kezdeni, mindenekelőtt saját magunkban. És ahogy a belső etikai krízis katasztrofális külső struktúrákat, félelmes történelmi eseményeket szült, hiszem, hogy az őszinte, belső megújulás kiprovokálja a maga egészséges szervezeti formáit. Mindenekelőtt az oktató-nevelő munka új szellemben működő minőségi műhelyeit. A történelem szorítását mindannyian érezzük, a részletes program kidolgozása másokra tartozik. Azt viszont nem tehetjük meg, hogy lelkiismeretünket hamis tapintatból vagy félelemből elnémítsuk. Mint ahogyan bajainkról és reményeinkről mások is beszéltek felelősséggel - hogy csak A közgyűlés jegyzőkönyve 161
