Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja A hitüket irigyeltem. Mert láthattak bármi sötéten, lehettek bármilyen hisztérikusan pesszimisták és reménytelenek, azt azért tudták, hogy létezik megoldás, tudták, hogy a nagy játszmában, melynek tétje egy ország sorsa, az ütőkártyák az ő kezükben vannak. A parasztság minden baját megoldani látszó földreform lehetősége, a félfeudális rendszert felváltó szocializmus édenkertjének látomása, és az ezeket kísérő, tőlük elválaszthatatlan s nálunk eddig még soha meg nem valósult demokrácia ígérete. Mindezek megvalósítására 1944 után - igaz, vert helyzetben - lehetőség is nyílt. Földreform, szocializmus, demokrácia, az országgyűlési választásokon elsöprő többség, lelkesen szavazó tömegek. De mit mond a másik, a hitelesebb, a tökéletesen titkos, mindenféle manipulációtól mentes és szavakban meg sem fogalmazott népszavazás, amit a statisztikákból lehet kiolvasni? A harmincas években, amikor Illyésék meghúzták a vészharangot, s hírt adtak a magyarság pusztulásáról a természetes szaporodás országos átlaga 14 ezrelék volt, az Ormánságban viszont, a betegség egyik gócában mindössze 3 ezrelék. S mi a helyzet most? Jelenleg az országos átlag az or- mánságinak csupán egyharmada, 1 ezrelék, s minden évben egy 17-20 ezer lakosú kisváros tűnik el Magyarország demográfiai térképéről. Évente ennyivel fogyunk, s az előrejelzések az ezredfordulóra még nagyobb mérvű fogyást jósolnak. Az öngyilkosságok magas száma, a nagyarányú alkoholizmus, az ijesztően magas mortalitás mellett a születések számának ez a katasztrofális csökkenése felér egy népszavazással, társadalmi méretű tiltakozással. Csak sajnos az egészséges dinamizmus hiányzik ezekből a szomorú számokból, a pozitív vagy negatív előjelű, teremtő vagy rontó indulat. Legföljebb egyet nem értés fogalmazódik meg bennük, passzív belenyugvás a megváltoztathatatlanba, önpusztító beletörődés. Pedig az ütőkártyák az asztalra kerültek. A beteg - gyakran akarata ellenére, esetleg fizikai kényszer hatására - bevette a gyógyszert. És a helyzet súlyosabb, mint valaha. Mert közben elsikkadt valami; a földreform ugyan végérvényesen megszüntette a nagybirtokrendszert, de az agrárszegénységet nem számolta fel s ugyanakkor az ezt követő kulákpolitika - a Jurcsek-rendszer demokratikus meghosszabbítása - a középparaszt még meglévő energiáit is végleg felőrölte. A szocializmus személyi kultuszba torkollt, koncepciós perekkel kompromittálta magát; a demokrácia pedig csak a politikai zsargonban lé158
