Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja félelmeit, amelyektől nem szabadulhat, elaltatni. Hova sodródik a költészet ebben az özönvízben? Hova tűnik el a líra, amelyet mindig a személyiség nagy kalandjának tartottak? Magyarországon egy nagyrészt nyugati típusú, vásárolni, utazgatni és erkölcsi gátlások nélkül vagyont gyűjteni vágyó társadalomféle jelent meg. Ez már nem akar szembenézni önmagával, történelmével, ez az új, nagypénzű emberfajta nem kíván irodalomra, művészetre költeni. Az állam azt tervezi, fokozatosan csökkenti a könyvkiadás támogatását, csak néhány különleges célra ad tőkét - ez az új videokazettás, limonádéregényeket, bűnügyi történeteket habzsoló, jómódú népség pedig nem áldoz pénzt a költészetre. Nem is tudja, mi a költészet. Azt hiszem, ezt mondaná itt és most a helyemben Illyés Gyula vagy ehhez hasonlót Örkény és a többiek. És még azt is hozzátenné: Barátaink, vegyétek tudomásul, hogy a magyar nyelv, a magyar irodalom, a magyar líra folyamatos kulturális föladatának betöltése nélkül nincs magyar létezés, nincs magyar nemzeti önazonosság, önbecsülés. Vannak népek, amelyeket a vallásuk, s vannak, akiket az évszázados eszméik tartanak össze. Mi azok közé tartozunk, akiket az anyanyelvűk, az irodalmuk féltve őrzött meg eddig Európának ezen a történelmi-földrajzi törésvonalán. Tudjuk ezt mi magyar értelmiségiek, írók és nem írók. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy csak együtt lehet eljutni az ezredfordulóig és még azon is túl, együtt gondolkodva, vitatkozva, műveket, elképzeléseket téve az asztalra. Ezért valljuk, hogy „Isten nevében” itt már velünk senki sem beszélhet, mi csak a nagy közös, emberi elhatározásokban, tervekben hiszünk, amelyek logikusak, világosak, semmiféle ködös, földöntúli hatalomban nem hiszünk. Illyés egyébként épp egyik utolsó, halála előtti beszélgetésünkkor mondta, hogy túlzott az az elképzelés, miszerint a természetben csak harc van, kíméletlen „struggle for life”. Azt fejtegette, hogy maga is sokáig így hitte és így gondolkodott az emberi társadalomról is. De hosszú élete során meggyőződött róla, hogy a természetben együttműködés, harmónia, szimbiózis is létezik. Ráadásul nagyobb arányban, mint a háború. Barátaink és vitapartnereink! Miért akkor külön-külön úton és miért nem együtt? (Nagy taps.) Bodnár György (elnök): Hatvani Dánielt, utána Albert Gábort kérem. 154
