Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
Sok minden van, amit részigazságként szóvá lehet tenni, mert valóban valódi értekeink pusztulását, nemzeti értékeink háttérbe szorulását szóvá tehetjük ott, ahol ez igaz. Nem akarom megkerülni a Fekete Gyula által említett, és egyébként korábban is, más fórumokon, korrekt módon említett problémáját, a rádió műsorával kapcsolatban. Nem mindenáron védekezni akarok, de miért ne vegyem fel a kesztyűt? A Reggeli Csúcs új kísérlet, másfél órán keresztül reggel a Petőfi adón, amelyet csak összefüggésben javaslok megítélni, hogy ti. a harmadik műsorban el fog indulni egy hónapon belül olyan reggeli zenei adás, amelyen értékes komolyzenét, több népdalt lehet majd hallani, és a Kossuth-adó zenei közvetítése is változik. Ezzel együtt én magam sem vagyok elégedett ezzel a kísérlettel, de azért legalább annyi toleranciát adjunk egy ilyen kísérletnek, mint minden más törekvésnek, különösen azok után, hogy évtizedeken keresztül panaszkodtunk amiatt, hogy a magyar fiatalság nem a magyar kommunikációs eszközökön keresztül hallgatja a korszerű könnyűzenét, hanem nyugati adókat hallgat. De ha valaki rendszeresen hallgatja reggel ezt a még sete-suta, olykor gyenge, olykor egyoldalú, valóban angolcentrikus válogatásokat, akkor felfedezheti, hogy a Petőfi Rádióban reggel soha annyi magyar író neve, verse, továbbá soha annyi színházi ajánlat, valódi kulturális élményt ajánló közlemény nem hangzott el, mint most ebben a nemzetietlennek mondott reggeli műsorban. Ezt javítani, korszerűsíteni kell, de legalább annyi toleranciát kérünk, mint minden más kérdésben. Az ellenpélda a Tiszatáj, hogy tudniillik - úgymond - egyik oldalon pusztítjuk a nemzeti értékeket, a másik oldalon zöld utat adunk a nemzetietlen kultúrának. A Tiszatájjal történtek minden felelős magyar alkotót, közéleti embert megrendítettek - engem is - annál is inkább, mert munkatársa vagyok és remélem, lehetek ennek a folyóiratnak. Ez igényes, jó folyóirat volt, és valóban ritka konfliktus az, amikor egy főszerkesztőt leváltanak. Csakhogy ez nem a nemzetiesség és nemzetietlenség vitája. Én úgy érzem, hogy a Tiszatáj nemzeti értékét éppen a szerkesztési hiba politikai felelőtlensége veszélyeztette, s a Tiszatáj valódi értékeinek megőrzését éppen az veszélyezteti, ha kampányokat indítunk: és viszont: az viszi tovább a Tiszatáj megmentendő értékes fővonulatát, ha támogatjuk a megindulását kéziratokkal és művekkel. Nagyon óvatosan és felelősen bánjunk tehát a nemzet fogalmával. Teljes mértékben egyetértek Fekete Gyulával abban, hogy ne állítsuk szembe a __________________________________________A közgyűlés jegyzőkönyve 143
