Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
Előszó
Emlék-repeszek gyár nép egyszerű, sok szenvedést megélt gyermekeként megélhette a kiemelkedést, de majdani politikai pályáján a csalódást és meghurcoltatást is. Tanúbizonyságot kapunk későbbi, többszöri száműzetéséről, mellőzöttségéről, de emberi tartásáról, jóindulatáról, méltóságáról is, amelyeket politikai rendszerektől és kurzusoktól függetlenül viselt. Talán nem nagy túlzás kijelenteni - noha minden ilyen párhuzam sántít -, hogy itt él csendben közöttünk egy olyan kiváló magyar, aki az 56-osok bátorságával tette azt, amit a hasonló diktatúrákban később talán csak Lech Walesa, vagy Vaclav Havel. Az ő nevük még életükben egyenlő lehetett a dicsőséggel. És Király Káro- lyé? Nevén és személyéhez kötött pár - sokszor dehonesztálóan és méltatlanul használt - félmondaton túl ismerjük-e hitelesen a példáját, igazát, több évtizedes vesszőfutását? Lehetetlen veszélyeket vállalt otthoni lépésein túl azzal is, ahogyan gondoskodott ezek nemzetközi nyilvánosság elé tárásáról! Messze nem csak saját „ védelme ” érdekében tette mindezt! Magyarországon akkoriban nem volt olyan karizmájú - a hatalmi rendszeren belüli bátor - tekintély, aki ezt a langyosabb viszonyok mellett hasonlóan vállalni merte volna! (Ez persze máig, sokaknak okozhat frusztráltságot, kényelmetlenséget...) Sem Király Károlytól, sem másoktól senki nem kérte - hiszen lelkűk parancsára, maguk választották - a több mint göröngyös utat. Magyarságukért mindig kiálltak és megszenvedtek ott és itt is. Egy nemzet önbecsülése abban is leledzik, hogy fejet tudunk-e hajtani és még életükben megbecsülni azokat, akik ezt sokszor helyettünk, mindnyájunkért vállalták!? Ez a könyv ténylegesen nemcsak Királyról szól, hanem néven nevezhető és meg nem nevezett, vagy „név nélküli”, de létező emberekről, jókról, rosz- szakról, magyarokról innen és onnan, románokról egyaránt. Sokak szemérmeskedve emlékező közelítésével szemben - mai funkcióikra, múltbeli önigazoló mosakodásukra tekintet nélkül - olvashatjuk az egyes személyekhez is tartozó, dokumentált történeteket. Olyanokat, amelyek annyi sok embernek okoztak fájdalmakat, sőt, tragédiákat. Közben nem feledkezik meg a segítő, együtt érző jókról sem! Az érző ember abban is empatikus, hogy bizony helye van néhol a személyesebb indulatoknak és kemény minősítéseknek is, ha olyanokról van szó, akik régi álcájukat még egy „damaszkuszi úttal” sem próbálták lerázni magukról. Ha a Király testvérekre gondolok, mindenekelőtt eszembe jut egy fogalom, ami általánosan a humánum, magyarul az emberség kifejezés. Nincs náluk, bennük különbség a rokon, barát vagy idegen felé fordulásban, megközelítésben, mert ez az erkölcsi, gondolati alapállása mindkettőjüknek! 6