Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
Előszó
Előszó Innentől kezdve az életben bármikor, bármiben hozzájuk útitársul szegő- dőknek soha, a „ másként ” viselkedőknek viszont joggal kellett tartaniuk tetteik, tartásuk, puszta létük erkölcsi súlyától! Király Ibolya olyan missziót is teljesít könyvével, amit mások esetében zömmel erre hivatottabb szervezetek, intézmények végeznek el. Nevezetesen még életükben némi erkölcsi elégtételt adni azért, amiért a Király Károlyoknak jobb időkben, jobb helyeken földi létük végéig közösségi, netán állami dicsőség (és „egyéb” velejáró) dukál. Ezek nélkül az általuk felmutatott személyes példák nélkül ma biztosan sokkal kevesebben lennének, lennénk, akik Trianon és következményei traumája után is azt mondják: ne csak tartsuk meg, hanem büszkén és mindenkor, mindenütt megélve - ha kell, áldozatok árán is - őrizzük magyarságunkat! Király Ibolya könyve a közép-kelet-európai szocializmusok, majd a felemás rendszerváltozásaik következményeinek időszakában megélt sok traumát is - hol erőteljesen, hol szinte fájón szemérmes intelligenciával - elénk tárja. Nem tudom, legalább utólag megszólal-e egyes - ma is hivatalban lévő, határon inneni és túli - politikai vezetők személyes, netán egyes szervezetek kollektív lelkiismerete? Igen, hogy bocsánatot kérjenek, vagy azt mondják: okultak és nem köveinek el maguk, vagy utódaik hasonló hibákat, bűnöket... A Király Károllyal történtek egy különleges példát is szolgáltatnak: semmi és senki nem tudta megvenni, vagy megtörni! Nem hatott rá sem hatalmi, anyagi javak igézete, sem a fenyegetések. „ Elégtételt ” pedig vehetett, kaphatott volna 1990 után, mint a legmagasabb rangú romániai magyar tisztségviselő. De ő akkor is 1972-es önmaga maradt, nem kötött alkut a nemzetállami fogalom diktálóival, tüntetőén kivonult a hatalomból és az általa juttatandó jólétből! Ki volt ilyen rajta kívül, bárhol? A példa, amit adott - reményt a változásra, az ellenállásra, arra, hogy a külföld nyilvánossága védelmet adhat, hogy hány embernek segített konkrétan saját bajai mellett is - nem csak politikusi üzenet volt! Egyben olyan tényleges magatartás, ami a hétköznapi embereknek adott biztatást, bátorságot. Mégpedig azt, hogy nem szabad beletörődni, hogy a rendszer örökre így marad! Fényes bizonyítéka volt ennek, ahogy ’89. decemberében szó szerint is a vállukra emelték a marosvásárhelyi tömegek, majd személye az országos politikában is egy pillanat alatt megkerülhetetlenné vált! 7
