Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Ekkor mondta Kádár Jenő, ezekben a vészterhes, konspirációs időkben: „ Meglátjátok, Király Károlynak szobrot fognak emelni Maros- vásárhelyen. ”

(Hát erről most inkább nem beszélnék!)

Nem lehet elmesélni az izgalmakat, kölcsönös aggodalmakat egy- egy telefonbeszélgetés során, viszontlátás között. Féltettük őt, őket balesettől, esetleges letartóztatástól, meghurcoltatástól. A likvidálás veszélye is napirenden volt. Féltett minket, itthagyott testvéreit, ismerőseit, barátait a drasztikus hatósági eljárásoktól. A félelem belénk ivódott, hozzánk tapadt. Mondhatni szimbiózisban éltünk vele.

Ittléte alatt senkit nem vontak felelősségre, nem bántalmaztak. Távozása után elkezdődtek a kihallgatások, a nem ügyészi engedéllyel történő házkutatások, meghurcoltatások. Félelemből, nem meggyőződésből, sokan adták be akkor a derekukat. Gyanús volt szinte minden magyar ajkú ember. Mindenki, aki valaha kapcsolatban állt vele. Félelempszichózis. Soha ennyire nem burjánzott a besúgás, a spicliskedés, az árulás.

Ezekben az időkben, a ’78-as év elején különösen, figyelték minden lépésemet. Felelősségre vonták, aki szót váltott velem. Lefényképeztek az úton, kollégákat bíztak meg megfigyelésemmel, nyilatkozatokat gyűjtöttek. Barna Piroskával, egykori történelemtanárommal, a buszban beszélgettünk, kifejtette, hogy egyetlen nemzettipró birodalom sem marad fenn, míg világ a világ. Utána felelősségre vonták, miért állt szóba velem.

Béres Éva kolleganőmet magához kérette az iskola szekus megbízottja, Greab elvtárs, érdeklődvén, mit beszélek a bátyámról. Matei Vasile, a 3. számú Ipari Líceum frissen kinevezett igazgatója, Vácaru párttitkár jelenlétében, lehívatott az irodájába. Burkolt fenyegetés, megjátszott nyájas hang: „/Vo/ vrem să rămineţi la această şcoală, aveţi grijă, ce vorbiţi, vrem să ştim cine se interesează de fratele dumneavoastră (Azt szeretnénk, hogy ebben az iskolában tanítson továbbra is, ügyeljen, mit beszél, tudni szeretnénk, ki érdeklődik a fivéréről.) Ez már meg sem lepett. De, amikor egy alkalommal a tanáriban beszélgetett egy román kolléganővel (Jelezniac Elena), és valamilyen ügyben én is hozzá fordultam, hátat fordított, mondván velem nem tárgyal. Ekkor elszakadt nálam a cérna. Délután, a nyílt párgyűlésen, ahol a pártbizottság egyik ki_______________________________I rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

39