Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

küldöttje is jelen volt, szót kértem. Magyarul írom le hozzászólásom lényegét: „Az a tény, hogy valaki igazgató, nem jelent sokat. Csak egy funkció. Ma van, holnap nincs. Am ehhez a funkcióhoz hozzátartozik az is, hogy etikusan viselkedik, nem diszkriminál embereket. Milyen jogon mondja egy beosztottjának, hogy »nu vorbesc cu dumneata« (magával nem tárgyalok) miközben egy másikkal bájcseveg? Vagy netán azért en­gedte meg magának ezt a minősíthetetlen magatartást, mert Király Ká­roly testvére vagyok? ” A hozzászólásomat követően pisszenés sem hallatszott a tanáriban. Sem ő, sem a kiküldött nem reagált. Oprescu Ani, az iskola akkori párttitkára mondta jóindulatúan utólag, hogy nem kellett volna a bátyám nevét említe­nem. Talán igaza volt, de az adott szituációban elragadott a felháborodás heve, noha hozzászólásomat végtelenül higgadt, visszafogott hangon mond­tam el. Ezért is volt hatásos. Adrian Moisoiu, a volt igazgató is megállított. „Dar totuşi ce se întîmp- lă, ce fac ăştia cu voi?” (Mégis mi történik, mit csinálnak ezek magukkal?) Egyszerű, mondtam, mint a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Taná­csának alelnöke kifejtette véleményét az egyenjogúságról. Hogy mennyire volt őszinte ez az érdeklődés, ma már semmi jelentősége nincsen. (Adrian Moisoiu a Nagy Románia Párt aktív tagja lett a forradalom után. Ez nem is lepett meg. Közismert nacionalista volt.) Ennél nagyobb ellenszenvet éreztem Matei Vasile iránt 1990-ben, mikor hazalátogattam, és bementem a Bolyai Líceumba (akkor már ott tanított). Szembe jött velem, s az a képmutató nyájasság, amivel hozzám szólt, ma is ellenérzést vált ki belőlem: „Sărut mânuţa, ce mai faceţi, bine aţi venit la noi”. (Csókolom a kezét, hogy van, Isten hozta nálunk.) A gyávaság és képmutatás ilyen nagyfokú mértéke által kiváltott averziót nem tudtam eltitkolni, kikö­nyökölt az arcomra. Hogy mi vitte rá a kollaborálásra, nem tudom, de a vál­tozások után, mint annyian, ő is elővette a másik arcát, a ma született bárá­nyét. (Később, a dossziém egyik jegyzőkönyvéből megbizonyosodtam arról, amit csak sejtettem róla, Greab Vasile főhadnagynak jelentett.) Érdekesnek találom bemutatni a Matei Vasile által tálalt változatot a kettőnk között lezajlott incidensről. Jöjjön az általa prezentált, a Securitate tartótisztjének tett jelentés, amit emez a felsőbb szerveknek továbbított ekképpen: Emlék-repeszek____________________________________________________ 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom