Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
L rész: A zsarnokság, az zsarnokság... Emlék-repeszek, 17. Az 1984-as évek közepétől a ’89-es évek elejéig Reményt hozott néha, inkább elviselhetőbbé tették a keserű valóságot, egy-egy ismeretlen ismerős látogatása odaátról. És itt kell szólnom Pordány Lászlóról és feleségéről, Csikós Marcsiról. Annak idején mindketten a szegedi Tudomány Egyetem tanárai voltak. Vállalták az összekötő szerepét Csoó- ri Sándor, a magyar kapcsolat és Király Károly között. Veress Imola meg én voltunk a közbelső láncszem. Engem kerestek Imola által, hozzám jöttek, velem üzentek, vagy éppenséggel az én lakásomon jött létre a találkozó Károly és Pordány között. A Veress család, vagyis Imola szülei is a kapocs szerepét töltötték be. Imola tanítványom volt az 5. sz. Líceumban. Majd kollégám lett a Bolyai Líceumban, itt műhelygyakorlatot, vagyis kézimunkát tanított. Édesapja, Veress Sándor ’56-os bebörtönzött volt. Pordány Lászlóval soha nem közvetlenül, mindig áttételesen találkoztunk, vagy szerveztünk meg találkozót Károly és ő közötte. Ezzel azt akarom mondani, hogy ő sohasem járt Károly lakásán, nem kereste a munkahelyén sem. Jött a hír Imola révén, hogy itt vannak, menjek a Dózsa György utcába, a szüleihez. Ott beszéltem velük, és ilyen formában hoztak vagy vittek üzenetet innen oda és onnan ide. A Hitel folyóirat (1989. március 15. és 29., 6. és 7. szám) számára Pordány által készített interjú - névtelenül jelent meg - a Transilvaniei utcai lakásomban készült. Előzőleg Pordány és felesége megjelent a lakásomon, majd egy idő elteltével érkezett Károly, akit valamilyen formában értesítettem. A „filajt” nem lehetett lekapcsolni, konstatálhatták, hogy Károly nálam van. Azt csak remélni mertük, hogy nem észlelték a vendégek megérkezését. Pordány ék kis kézi magnója volt hivatott rögzíteni a beszélgetést, miközben felesége, Marcsi szorgalmasan jegyezgetett. Az interjú a nagyszobában készült, ez alatt bekapcsolva szólt a rádió, és a társaság többi tagja zavaró mellékbeszélgetéseket folytatott. Az interjú két alkalommal készült, mindkét esetben a lakásomon. A Hitel közölte az interjút, amit én csak az áttelepedésem után kaptam kézhez, talán éppen Pordány Lászlótól. Mint említettem az interjú név nélkül jelent meg. Olyan időket éltünk, hogy a Hitel szerkesztősége (a szerkesztőség elnöke Csoóri Sándor) is az anonimitást választotta biztonsági okokból. 171
