Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Az lennék? — csodálkoztam, hazátlan? Akkor még ámultam-bámultam, nem, én már nem vagyok hazátlan, magyar vagyok, Magyarországon élek, ismerem a nyelvet, ismerős a beszéd, a kiejtés. Tévedtem. Idegen volt ez a sajátomnak vélt nyelv, hanghordozás, gondolkodásmód. Idegennek tekintettek a tekintetek, amelyek nem néztek rám, mert nem ismertek. Hol a lebecsülés, hol a szánalom sértett vérig. Más világ, más kódrendszer. Magyarok közé kerültem, akik más nyelven beszéltek...

Ma már tudom, az voltam, az vagyok, és annak halok meg. Apatride. Hazátlan. Bozgor. Jövevény.

Nekem ma mindegy, melyik köztemető hamvait gazdagítom majd valahol, távol az „anyaföldtől”. Egyik sem a sajátom. Egyik sem ér fel a vásárhelyi református temető meghitt hangulatával. Oda, hazamennék. Ott minden ismerős, lakói: rokonok, barátok, ismerősök. Volna miről beszélgetni velük!

_________________________________I- rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

A marosvásárhelyi református temető, 2014. augusztus. Fényképezte Király Ibolya

157