Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Emlék-repeszek

A haza nem ing, amit naponta cserélünk, írta Sütő András. Főleg „lé- lekcsonkulás ” nélkül nem váltogathatjuk. Bár testem-lelkem halálom után a marosvásárhelyi református temetőbe kívánkozik, haza már soha nem találok! Se éltemben, se holtamban. Didereg a lelkem.

(Ha jól meggondolom, nincs is „anyaföldem”. Van föld, ahol megszülettem, mondhatnám: szülőföld. Van „anyaszékem”: Marosszék. „Anyavárosom ” is van: Marosvásárhely. De „Anyaföld”, ahol testestől-lelkestől ott-hon/ itt-hon lehetnék, ilyen nem létezik. Elveszett útközben.)

(Kikacsintás az olvasóra: Nos, elég érzelgős? Vagy inkább fájdalmas? Ne válaszoljatok! Nézzen minden kedves olvasó önmagába, döntse el egymaga, és hangosan ne szóljon!)

Emlék-repeszek, 16/A

Két levél loan Ungurhoz

1. Hajdú Győző levele (1985)

2. Király Károly levele (1984)

A két levelet egy napon, se egy lapon nem szabad emlegetni.

Ezért külön oldalon fogom bemutatni. A közös bennük a címzett személye. Ungur loan „elvtársO volt az a párttitkár, aki a megyei pártbizottság élére való kinevezése után kijelentette: „Én vagyok az utolsó ungur, aki ebbe a megyébe betette a lábát. ”

(Hajdú Győző levelét bárki megtalálhatja a Google-keresőben. Úgy tudom, 1989. december 22-én került nyilvánosságra, amikor a tömeg megrohamozta a pártszékhelyeket, és kidobálták az iratokat az ablakon.)

loan Ungur elvtársnak, a Román Kommunista Párt Maros megyei Bizottsága első titkárának:

„Kedves Ungur Elvtárs!

Amint arról telefonon is értesítettem, éppen hogy megérkeztem Varsóból, máris elküldték a budapesti Kulturális Fórumra, ahonnan nemrég tértem visz158