Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek a pozícióban akkor, amikor nem belügyes, de belügyi intézmény élén áll. Én egyet tehettem, Istvánt mindenről tájékoztattam, ami a személyükre vonatkozott mindaddig, amíg el nem hagyta Romániát. [...] ” Előzőleg Péter Ferenc így nyilatkozik: „Egy öt esztendeig tartó öngyilkos játékba kezdtem akkor, s ez 1979-től 1984-ig, a tartalékállományba helyezésemig tartott. [...] Amikor Király Károly még Marosvásárhelyen volt, gyanút fogott, hogy valami nincs rendben az egészségi állapota körül. Megpróbálta egy ismerős orvos által kivizsgáltatni magát. Azt gyanította, hogy sugározzák. Mivel az efféle terv parancsba adása nem megyei, hanem fővárosi szinten történt, nekem nem lehetett tudomásom róla. Egyik gyerekkori barátjához, Jeszenszky Ferenc főorvoshoz fordult, hogy az összegyűjtött leleteket segítsen kijuttatni Magyarországra, hadd állapítsák meg, fennáll-e a sugárzás ténye, vagy sem. Jeszenszky ekkor került a látóterembe. Addig is futott keményen, mint utóbb kiderült, de én arról akkor még nem tudtam. Központi szinten tartották vele a kapcsolatot, s nem általunk. Csíkszeredába futott be a hír, hogy érkezik egy magyarországi orvos, a nevére nem emlékszem. így nekünk egyszerűvé vált a lehallgatása. ” (Csoóri Sándor kérésére Levendel László orvosprofesszor utazott el Marosvásárhelyre Jeszenszky főorvoshoz, hogy elhozhassa Király Károly leleteit, amelyeket Budapesten Zsebők professzor vizsgált meg, akit Jeszenszky a lakásán fogadott. Sajnos, ő nem tudta, hogy egészen más leleteket juttattak el hozzá. Balogh Júlia megjegyzése.) „Miután megérkezett a pesti orvos, beszélgettek, megvacsoráztak, s ekkor mondta neki Jeszenszky, hogy valószínűleg figyeli a belügy. És jobb lenne, ha nem vinné magával Király Károly leleteit, nehogy lebukjon a határon. O amúgy is utazik napokon belül egy magyarországi konferenciára, biztonságosabban viheti magával az anyagot! Ebben meg is állapodtak, majd a pesti orvos távozott. Alig megy el a vendég, s én még ki sem kapcsolom a lehallgatót, amikor Jeszenszky doktor megragadta a telefont, és hívja a szállodát, ahol a pesti orvos lakott. Anélkül, hogy bemutatkozott volna, közli: nyugodjanak meg az elvtársak, mert az adatok nála vannak, sikerült átverni a magyar orvost. Óriási a megkönnyebbülés a vonal végén. Akkor döbbentem meg igazán - a vonal „harmadik” végén -, akkor értettem meg, hogy miféle játszma folyik itt. [...]” 136
