Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... Ezért szükségét érzi, hogy újra megfogalmazza az erdélyi magyarság legfontosabb sérelmeit, és egyben elvárásait a jogfosztottság orvoslására. Gondolatainak összefoglalóját Vincze Gábor történész lényegre törő írásából vettem át (A romániai kisebbség történelmi kronológiája, 1944-1989). (A dátumot viszont helyesbítem. Károly nem 1978. január 20-án írta ezt a levelet. Vincze Gábor a Király Károly Ny. k. I. kötetében a kiadó által tévesen közölt dátumot adja meg. A helyes dátum 1980. február 10.) „Király Károly újabb levelet írt Ilié Verdeţ miniszterelnöknek. Ebben többek között részletes statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy mennyit romlott az utóbbi években a magyar nyelvű oktatás helyzete. [...] Levelében fölveti, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon (beleértve a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa üléseit is); súlyos hibának tartja a „Romániai Kisebbségi Jogok Chartájának” hiányát, bírálja az „egységes szocialista nemzet”fogalmát. Végezetül konkrét javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi helyzet javítása érdekében: ismerjék el a román mellett a magyart és a németet is hivatalos nyelvként, és Erdélyben mindhárom nyelv tanulása legyen kötelező, dolgozzanak ki új nemzetiségi statútumot, a kisebbségek lakta körzetekből külön közigazgatási egységeket szervezzenek. ” Majd megjegyzi: „Király ezt a levelét is kijuttatja Nyugatra. A Fehér Ház és a State Departement is foglalkozik Király beadványaival. ” A továbbiakban nem tartom érdektelennek Vincze Gábor tömör összefoglalóját kibővíteni az alábbi, Károly által megfogalmazott gondolatokkal rövidített változatban: „Romániának a zsidóktól való megszabadulása után a szászok és a svábok is elhagyják az országot. A kis etnikai közösségeket, mint török, tatár, örmény, könnyű lesz bekebelezni. De mi legyen a magyarokkal? A RKP X. kongresszusának tézisei megtalálták az utat a »nemzetiségi kérdés megoldására«: a teljes asszimiláció révén megvalósítani »az egységes szocialista nemzetet«. Ebből következik, hogy beszéljünk a »szocializmus nyelvén«, a »technika nyelvén«. Anyanyelv helyett egy ún. »politikai nyelv« legyen használatos. Ezzel előkaparván a múlt század nacionalista nyelvhasználatából a »politikai nemzet« fogalmát. 127
